Az éhezők viadala – avagy éhezés XXI. századi módra
Éppen ma reggel hallottam a rádióban, hogy felhívják a figyelmet a túlzott antibiotikum fogyasztás veszélyeire, mégpedig azért, mert a baktériumok egyre ellenállóbak az antibiotikum készítményekkel szemben
.........................
és ez oda vezethet, hogy egyáltalán nem tudjuk majd ezeket a bakteriális fertőzéseket gyógyszerekkel kezelni.
Rádóczi Edina írása
Sajnos a biorezonanciás állapotfelmérések során is azt tapasztalom, hogy sokan szednek gyógyszert már egy kisebb megfázás esetén is.
Lehet, hogy az igazi baj nem is a gyógyszerekkel kezdődik?
Hogyan lehetséges az, hogy így a XXI. században, amikor az élelmiszerek milliónyi fajtája könnyedén elérhető számunkra, a szervezetünkben mégis hiányzik valami? Miért van az, hogy telepakolt bevásárlókocsikkal, teli hűtőszekrényekkel találkozunk és szervezetünk energiaszintje legtöbbünknél mégis padlón van?
Hogy van ez és mit jelent a mennyiségi és minőségi éhezés?
Még nagyanyáinktól hallottam arról, hogy a háború idején bizony nem volt mit enniük. Sokszor azt kellett beosztaniuk, ami rendelkezésre állt, így nem volt változatos a táplálkozásuk, de mégis túléltek valahogy. Ezt az állapotot mennyiségi éhezésnek nevezhetjük, hiszen az élelmiszerekből nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiség akkoriban.
A mai kor problémája azonban a minőségi éhezés. Most van számtalan fajta élelmiszerünk, szinte minden második sarkon van bolt, ahol válogathatunk a különböző ételek között. Mégis egyre többször vagyunk betegek, egyre több krónikusnak mondható betegség jelenik meg a társadalmunkban. Vagyis szervezetünk nem kapja meg azokat a vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, melyek a kiegyensúlyozott működéshez nélkülözhetetlenek.
Miből adódik a minőségi éhezés?
Az vagy, amit megeszel – tartja egy régi mondás. Vagyis a minőségi éhezés életmódunkból és az elfogyasztott táplálékunkból adódik. Egészen visszanyúlhatunk a őrkorig, amikor is őseink állatokra vadásztak, bogyót, gyümölcsöket fogyasztottak. A letelepedő életmóddal jelentek meg a gabonafélék és ezzel a földművelés rendszere. Mondhatnánk, hogy jelen társadalmunkban ennek kombinációja van meg. De több probléma is felmerül ezzel kapcsolatban:
régen nem fogyasztották az állatok tejét,
a tejtermékeket és a tejet nem nagyüzemi körülmények között dolgozták fel,
a gabonákat rendszerint a földeken hagyták aratás után, melyen a magok akár egy eső hatására csírázásnak indultak és így enzimtartalmuk magas volt,
más fajta gabonákat termesztettek,
a földek még nem voltak kizsigerelve, a növények gazdagabbak voltak a vitaminokban, ásványi anyagokban, nyomelemekben,
nem fogyasztottak ekkora mennyiségben étel-adalékanyagokat, színezékeket,
nem vették körül magukat az emberek mindenféle kémiai tisztító- és mosószerekkel,
tisztább és jobb minőségű vizet fogyasztottak,
sokat mozogtak a friss levegőn.
A mai korban eszünk és iszunk ugyan, de sejtjeink nem kapják meg a tökéletes működéshez szükséges anyagokat, így már gyorsan gyulladás alakul ki a szervezetben, mely egy idő után krónikussá válik, így befolyásolva szerveink és sejtjeink működéséről.
Mit lehet ezzel tenni?
Mindenkinek tudatosabbá kell válnia!
Oda kell figyelni mikor mit eszünk meg, honnan vásároljuk, mit használunk a háztartásunkban. És persze azokat az anyagokat, melyek hiányoznak szervezetünkből, vagy nagyobb mennyiségek kellene bevinnünk belőle jó minőségű és lehetőleg gyógynövény alapú vitamin- és ásványi anyag készítményekkel pótoljuk.
