VagyOk, aki vagyOk...
Lehet az én készülékemben van a hiba, hogy némely okosságot csak látszólag fogok fel első olvasatra. Ez is olyan. Ha nem láttam már hússzor, egyszer sem. Azt hittem értem....
.............................
Tegnap aztán beleszaladtam egy szemelvényben is ebbe a néhány sorba és hirtelen mintha felkapcsoltak volna pár reflektort a fejemben, olyan pőrén és önmagát jelentve maradt ott ez a pár sor.
"Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át."
Hagytam, hadd 'szokja' a légkört a fejemben, ma reggel azonban nem hagyott nyugodni.
Mert - ha jól értem végre, akkor valami olyasmit hajkurászunk itt a földi életben nagy buzgalommal, amivel eleve rendelkezünk. Spirituális mivoltunk éppen annyira van bennünk jelen, amennyire az szükséges (akiben egyáltalán nincs, annak ebben az életében egyáltalán nem szükséges), mert nem ez a lényeg.
Hogy van Isten és hol van, hogyan működik, hogyan kapcsolódunk össze, azt szellemi és asztrális (lélek) részünk teljesen jól tudja. Itt a testünket, a fizikai világot és ezek kölcsönhatásait kell megismernünk, mert erre magasabb dimenziós lényként nem vagyunk képesek. Ott sem uralkodnak más törvényszerűségek, csak azok megjelenése és érzékelése más.
Az ok-okozat, hatás-ellenhatás testi szinten megélve teljesen új megismerési szintet jelent.
Isten önmagában önmagának nem tud megnyilvánulni, sem megismerni önmagát, ezért részekre válik, - mondjuk szellemcsaládokká. A szellemcsaládok Isten minden tudását és képességét bírják, de csak Együtt, az Összes szellemcsalád. Külön külön más-más isteni minőséget és tudást bírnak, az isteni eszencia azonban mindegyikben benne van. Együtt az Isten, külön külön specifikus csoportok.
A szellemi szint azonban csak sokdimenziós tapasztalatokat és megismeréseket hozhat, ezért a csoportok egyenként szellemcsaládokra bomlanak és lélekcsoportokat hoznak létre az alattuk lévő dimenziók megismerésére, megélésére (azt se zárom ki, hogy magát a dimenziót is ők alkotják). Ez már félanyagi világ, az isteni energia sűrűbb, de még ön(Isten)tudatos.
Isten itt már eléggé "szerte van", de még nem eléggé; hogy tudása a létezésről teljes legyen, az asztrál világ lélekcsoportjai lélekcsaládokká osztódnak még speciálisabb megismerési területeket célozva meg és létrehozzák az anyagi világot.
Az abba alászálló egyéni, (ember) vagy csoportlélek (állatok, növények, ásványok -bár az állatokban nem vagyok biztos, hogy egyéni egyáltalán nincs nekik annyira különbözőek fajon belül) a testruhába már csak pulzáló Életként hozza az isteni minőséget, feltehetően azért, mert a fizikai test minden kondíció nélkül ennyit bír abból elviselni.
(Mindez nem ellentétes a teremtéstörténettel, mert voltaképpen Isten teszi; az isteni minőség holografikusan minden teremtettben benne van, "cseppben a tenger"....Mi is képesek vagyunk teremteni függetlenül attól, hogy tudunk erről, vagy nem, hiszünk Istenben vagy nem. )
Csak azért vezettem ezt le nagy vonalakban - persze vagy így van, vagy nem :) -, hogy szemléltessem a gondolatmenetemet a szemelvénnyel kapcsolatban. És alátámasszam, hogy a legtöbb ún. spirituális tanítás közel sem olyan hasznos, mint gondolnánk. Mindaz, ami az emberlét tapasztalataitól eltávolít, ami földön túli élményekkel kecsegtet meglehet jó nagy porhintés.
Mert amit asztrál képességeinkből lehív, arra esetleg nincs szükségünk éppen, sőt, ez a tudás meg is akadályozhat bennünket a vállalt feladatunk elvégzésében. És főként azért, mert az amúgy is a miénk, ha itt végeztünk, újra birtokában leszünk...
Jézus is eszembe jutott egyszer csak, hogy a golgotai tudásával egy csettintésére engedelmes báránykákká változtathatta volna a kínzóit, de nem tette, hagyta, hogy felszegeljék a keresztre. Talán annak szimbólumául, hogy vállalt sorsát teljesítse még akkor is, ha időközben fölébe nőtt annak, fölébe az elemeknek, evilág urának.
Vagyis nem a tudás számított, hanem a megélés.
És azt mondta "kövess engem"! ...
- Szabó Valéria írása -
gondolkodó csoport
