Az érzelmi evés
Mi az az érzelmi evés?
Van, hogy nem azért eszünk, hogy az éhségünket csillapítsuk. Másra éhezünk: stressz oldásra, jutalomra vagy, hogy biztonságban érezhessük magunkat.
.................................................
Mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy nehéz nap után jégkrémmel, vagy csokoládéval kényeztettük magunkat, annak reményében, hogy ettől jobb kedvre derülünk.
Tapasztaltad már azt az érzést, hogy teli hassal is megetted a megkívánt desszertet, mert nem tudtál nemet mondani?
Ezek teljesen természetes és hétköznapi jelenségek, melyekkel nincs is semmi probléma, amíg nem rendszeres, illetve nem kényszerszerű ahhoz, hogy jobban érezd magad.
Amint az evés, illetve maga az étel válik az elsődleges – rosszabb esetben egyetlen – stressz kezelésre, hangulatunk javítására, onnantól kezdve érzelmi evésnek számít. Az érzelmi evés legnagyobb hátránya, hogy utána az éhség nem csökken. Legtöbbször sajnos nem tudunk kitörni a körforgásból, hiszen a folyamatos evés, - mint hangulatjavító - elkerülhetetlenül plusz súlyokat is jelent – ettől természetesen újra lehangoltak leszünk, stb...
Első lépésként meg kell találnunk a főbb személyes oko(ka)t. Több oka is lehet az érzelmi evésnek, legtöbbször nem csak egy áll a probléma hátterében. Mindegyiket másképp kell kezelni, ha eredményeket szeretnénk elérni.
Leggyakoribb ok manapság a stressz. Ilyen esetekben általában szénhidrátot igényel szervezetünk, legyen az sós, édes, vagy zsíros étel formájában. Erre nehéz jó tanácsot adni, hiszen a mai rohanó világban szinte lehetetlen, hogy ne stresszeljünk. A megoldás inkább abban rejlik, hogy hogyan kezeljük a már kialakult stresszhelyzetet. Ez erősen személyiségfüggő. Természetesen olyan dolgokat kell az evés helyett rutinszerűen csinálni, ami szintén megnyugtat minket és eltereli a figyelmünket az adott problémáról. Ez lehet sportolás, egy könyv elolvasása, egy film megnézése, zenehallgatás, vagy bármi, amitől jobban érezzük magunkat. A sportolás amellett, hogy elősegíti az érzelmi evés által felszedett kilók leadását, növeli a kitartásunk és akaraterőnket, így ezek hatására könnyebben hagyunk fel eddigi rossz étkezési szokásainkkal.................................................................................................................................
Unalom vagy üresség érzése. Szintén nagyon gyakori probléma manapság, hogy bár rohanó világban élünk, mégis unalmat, vagy ürességet érzünk. Sokszor ahelyett, hogy egy-egy kérdésre az életünkben választ keresnénk, megtalálnák azt, amit hiányolunk, inkább eszünk. Amíg eszünk telik az idő, nem unatkozunk, és nem kell szembenéznünk azzal, ami igazán nyomja a lelkünket. Kicsit elvonatkoztatva az unatkozástól, bizonyos tevékenységek is sajnos automatikusan vonzzák az evést. Nagyon sokan mikor unaloműzésképpen megnéznek egy filmet, elképzelhetetlennek tartják, hogy ne nassoljanak közben. Ezek teljesen fölöslegesek és nem utolsó sorban a legtöbbjük nagyon egészségtelen szénhidrátokból áll.
Gyermekkori szokások. Gondoljunk csak egy kicsit vissza a gyerekkorunkra – illetve amennyiben már szülők vagyunk, akkor itt érdemes elgondolkozni saját gyermekünkön is. Amikor kicsik voltunk és valamit jól csináltunk, általában a szüleink kedvenc ételeinkkel jutalmaztak, vagy akár egy fagylalttal a cukrászdában, mert milyen ügyesek voltunk. Ennek ellentétekor, mikor szomorúak voltunk, akkor is édességet adtak, hogy ettől majd jobb kedvünk lesz. Ezek mind érzelmeken alapuló evések, melyek legtöbbször felnőtt korunkra is megmaradnak bennünk. Néha az emlékek is képesek evésre késztetni: vegyünk alapul egy átlagos családi példát, melyben mindenki boldogan sütöget a kertben. Amikor nosztalgikus hangulat tör ránk, és felidézzük ezt az élményt, akkor nagy valószínűséggel, ha nem is abban a pillanatban – mert éppen hideg van – de amint lehetőségünk van rá, már megyünk is a kertbe sütögetni. Ilyenkor szintén nem a gyomrunk vezényel minket, csupán érzelmeink......................................................................................................................................
Utolsó nagyobb csoport a társaság által kialakult evésösztön. Ez nagyon hétköznapi és gyakori, hiszen mindannyian tudjuk, hogy egy baráti, vagy családi összejövetelen mindenki eszik. Nagyon könnyű ilyen esetekben túlenni magunkat. Családi eseményeken pusztán azért, mert mindenki noszogat minket, hogy "na még ezt kóstoljuk meg", "na még egy kicsit egyél" – ha nemet mondasz, azt hiszik, hogy nem ízlik, ebből egyenesen következik, hogy a feszültség elkerülése végett inkább eszel.
Ha a fentebb említett pontok alapján bármelyiknél (rosszabb esetben mindegyiknél) magadra ismertél, akkor be kell látnod, hogy érzelmi evő vagy. Ez az első lépés, hogy felismerd a problémát, hiszen csak utána tudod kezelni.
Kezdésnek figyeld meg, hogy milyen esetekben jelentkezik az érzelmi evés (pl. magányosság, stressz, kimerültség, unatkozás, egyéb...).
Ha magányos vagy, evés helyett hívj fel valakit, akivel jól érzed magad, játssz a kutyáddal/macskáddal, vagy csak egyszerűen sétálj egy nagyot olyan helyen, ahol sok emberrel találkozhatsz (FONTOS, hogy vedd fel velük a kapcsolatot, mert ha pusztán sok ember közé mész, de csak figyeled őket, ahogy beszélgetnek, nevetgélnek, az még magányosabbá tehet!)
Ha stresszes vagy szintén jó ötlet egy séta, de ha az sem elég, akkor kocogj, táncolj, vagy egyszerűen csak szorongass egy stressz labdát.
Ha kimerült vagy, vegyél egy jó forró fürdőt, igyál egy csésze teát. Lámpák helyett gyújts meg pár illatos gyertyát, ezek szintén segítenek ellazulni.
Végül, ha unatkozol, olvass egy könyvet, nézz meg egy filmet (nassolás nélkül!), beszélgess a barátaiddal. Igazából bármit, amihez kedved van, az evésen kívül.
Ilyenkor sokan mondjátok – joggal – hogy könnyű ezt leírni, de annál nehezebb megcsinálni. Amit tanácsolni tudok, hogy ne görcsösen kezeljük a helyzetet, mert annál rosszabb.
Ne mondogasd magadnak, hogy „nem szabad”, „tiltott gyümölcs”. Ezek újabb frusztrációhoz vezetnek és még nehezebb lesz.
Kezdésként elég, ha annyit mondasz ilyenkor, hogy „várj!”. Eleinte nem az számít, hogy mennyit vársz, vagy hogy a végén eszel-e. A lényeg, hogy amíg vársz, addig is újabb érzelmek jelennek meg, jobb esetben át tudod gondolni miért is akarsz enni, mi az oka, van-e rá megoldás. Később ezeket a várakozásokat fokozatosan lehet növelni, egészen addig, míg végül meg sem állsz a hűtő előtt, hanem egyből a megoldást fogod keresni.
Ha a cikkel kapcsolatosan további kérdésed lenne, bátran keress meg.
