A spiritualitás 50 árnyalata
És te hol tartasz az utadon?
Ha arra számítasz, hogy most darabonként felsorolok (ismertetek?) 50 féle ezoterikus ágat az asztrológiától numerológián át a tarot-ig, akkor csalódást fogok okozni: nem terveztem ilyesmit.
Annál is inkább, mert ezek közül üzembiztosan csak egy az enyém (és még maximum egyben vagyok otthon) - de nem is ez a lényeg,- nyilván nem azon múlik az "ébredés", hogy MILYEN úton indulsz... inkább azon, hogy HOGYAN gyalogolsz. Élvezed-e az utazást, hányszor tévedsz el, és milyen áron érsz célba? Célba érsz-e egyáltalán, vagy elveszel valahol menet közben?!
Erről eszembe jut egy nemrég hallott előadás, ami remekül és nagyon szemléletesen megfogalmazta a lényeget. Arról szólt, hogy képzelj el sok embert, akik mennek-menetelnek az útjukon, - mikor hirtelen eléjük ugrik egy szakadék.
A tömeg egyik része azért nem fogja észrevenni a tátongó űrt, mert aaannyira naggyon "ezo", meg "spiri" hogy hatalmas felemelkedettségében csakis az ég felé néz, már nem érdekli semmi földi...
Egy másik csapat azért vész el, mert mereven lefelé bámulva végletesen köti az anyag, és csak akkor kap észbe, amikor eltűnik a lába alól a stabil talaj - az meg már elég késő.
Egy harmadik csoport balra fordított fejjel közlekedik: ők a reménytelenek, a pesszimisták, a fájdalmukból istent csinálók, akiket tragédiák lökdösnek vissza-vissza az útra... egészen a mélységig.
Majd negyedikként ott haladnak - szigorúan jobbra fordított arccal - a "pozitívan gondolkodók", akik vakon (és rosszul) hiszik, tudják a Vonzás Törvényét, miáltal szent meggyőződésük, hogy őket semmi baj sem érheti. Na - ők is zuhannak.
(Az előadást egyébként megtalálod Gaál Tamás /Ugyanaz/ írói oldalán, érdemes meghallgatni kompletten, sőt: szemezgetni is lehet nála jobbnál jobb megközelítéseket)
Valószínűleg tehát azok fogják észrevenni a szakadékot, akik ELŐRE néznek. Azok, akik felismerik a maradék 46 köztes árnyalatot is, - akik keresik - és megtalálják az egyensúlyt, akik nem ódzkodnak kinézni a különböző irányokba attól tartván, hogy elszédülnek a fejük fordításakor.
És azon túl, hogy észreveszik az akadályt, minden bizonnyal arra is rájönnek (hiszen sok helyen tudják keresni), hogy mi a megoldás. Át lehet-e ugrani, meg lehet-e kerülni, van-e picit feljebb függőhíd?... Sőt: a jobbak akár egy szál kötélen átlavíroznak... vagy kezet tudnak nyújtani az épp előttük lecsúszónak...
Mindezekhez kapcsolódóan szembe jött ma velem egy bejegyzés, amit olyan valaki írt, aki - szerintem - az összes árnyalatot használja. Lehet, hogy némelyiket nem tudatosan,- lehet, hogy némelyikre fájdalmas volt ráismernie... de ez csak hozzátett az eredmény értékéhez.
Vali írásai sokkal szűkebb csoportban olvashatóak, mint szükséges volna,- ez például egy facebook-bejegyzésre /beszélgetésre való válasz volt csupán - de ezen hamarosan változtatni fogunk, mert többünknek mutathat utat, - néha csak annyival, hogy tükröt tart,- néha csak picit állít az optikán, hogy élesebb legyen a kép. Talán lesz, akinek pont ez a "kéz" segít majd visszamászni a szakadék széléről.
Soraiból tegyetek magatokévá annyit, amennyi önmagától is szívesen beépül :)
"A spiritualitásról
Nem kapkodtam el ezt az írást, mert magamban is rendbe kellett tenni egy-két dolgot. Újfent megállapítani, hogy spirituálisnak lenni egy út, nem pedig egy befejezett állapot (azt megvilágosodásnak hívják és az út vége felé kezd esedékessé válni. ) Minden útnak megvannak a maga döccenői, szakadékai, hajtűkanyarjai; poláris világunk mindkét oldalát ismerni kell ahhoz, hogy tapasztalatainkat szintetizálni tudjuk és abból olyan markáns megértés szülessen, hogy a már megélt nehézségekkel ne kelljen többé szembe találkozni.
Poláris világunkban ez azt is jelenti, hogy a jó és rossz (örök?) küzdelmében nem fordíthatunk hátat önkényesen a - szerintünk - sötét oldalnak. A rossz egyes aspektusai csak úgy maradhatnak el a saját világunkból, ha azokat megértettük, elfogadtuk (a vége felé meg is szerettük). Ezért inkább tartom az önismereti folyamat részének, ha valaki le meri írni, hogy fél valamitől, mint aki nem. (A lakását azért biztosan ő is bezárja, ha aludni tér, vagy elmegy otthonról...) Aki felismeri, hogy fél valamitől - és spirituális gondolkodású ember -, az előbb-utóbb megtalálja mögöttük a saját házi szörnyeit, hiszen erre valók a külvilágból érkező visszatükrözések. Vagy tán nem?
És mivel őszintén szembe mert velük nézni, előbb utóbb a méregfogát is megtalálja és kihúzza. Aki mindennek háttal áll (ha nem inged, nehogy felvedd!) az nem halad, hiszen az életünk sokkal inkább a negatív oldal tapasztalati, vagy mentális megértéséről és integrálásáról szól, mint annak elutasításáról és csak a pozitív térfélen való lebegésről.
Az igazság nem odaát, hanem valahol középen lehet, - ahonnét mindkét nézőpont ítélet és elutasítás nélkül elérhető és érthető.
A középpont békessége nélkül aránylag sok görbe tükör tudja körb
evenni az embert.
ha azért gyűlölünk valakit, mert ő mást gyűlöl
ha azért utasítunk el valakit, mert ő mást elutasít
ha azért bírálunk valakit, mert ő mást bírál
ha azért ítéljük meg valaki cselekedetét, mert ő valaki más cselekedetét megítéli
ha (szerencsére ritka, de ilyen is van) azért kívánjuk más halálát, pórul járását, mert ő más halálát, pórul járását kívánja, vagy örül neki
ha az gerjeszt bennünk félelmet, mert másban valami számunkra nem veszélyes félelmet keltett
ha kirekesztjük az életünkből, akivel nem értünk egyet
...és még hosszan lehetne sorolni, akkor mi nem gyűlölünk, nem utasítunk el, nem bírálunk, nem ítélünk, nem kívánunk rosszat, nem félünk, nem vagyunk kirekesztők??? Dehogynem.
Ráadásul, ha egyik másikba a felsoroltak közül beleesünk, mondhatjuk-e magunkról, hogy mi aztán önzetlenül szeretünk mindenkit? Hát nem, nagyon nem, ami egyáltalán nem baj, hiszen emberek vagyunk többsíkú létünk csapdái és örömei közt bolyongva; csak jó lenne ezt a többieknek is megengedni. Mert ez az a pont, ahonnét valóban beszélgetni tudunk egymással és esetleg megértés is születik bennünk a másik ember, vagy az álláspontja, vagy mindkettő felé.
Vitázzunk, mert a másik személyének tiszteletben tartása mellett a vita mindig építő, ráadásul rég tudjuk, (legalábbis kéne tudni) a vita tárgya előbb utóbb okafogyottá válik, de mi jó esetben maradunk. Ezért kezdő lépésként jó lenne megtanulnunk a vita tárgyát minősíteni, átbeszélni egymás minősítése helyett. (Voltak azért örömömre, akiknek ez sikerült, nekem sajnos nem mindig, de dolgozom a problémán)
Ha már annyian nekem szegeztétek a kérdést a spirituális gondolkodásommal, érzéseimmel kapcsolatosan, hát leírtam Nektek, itt tartok. Nem gyűlölök (ha az előző írásaimból azt vetted ki, nézz sürgősen magadba), de szeretni sem tudok - egyelőre - bárkit, bármit.
Akinek ez megy, az minden további nélkül megérti az álláspontomat, hiszen már túl van ezeken a leckéken. Aki nem érti bár mindenkit szeretettel elfogad.... annak nem tudok mit mondani, egyszer csak összefutunk a spirituális energiamezőben. :)
Csodás és békességes napot kívánok!
Szabó Valéria"
VISSZA A FÖOLDALRA
