Gyönyörű zöld

A francia film 1996-ban készült, neves színészek közreműködésével. Ennek ellenére szinte sehol sem vetítették a filmet, egyes források szerint szinte azonnal nemzetközi tiltólistára került. Bájos, magával ragadó film, ugyanakkor mély társadalomkritikát vonultat fel sajátos, humoros eszközökkel.

Röviden a történetről

Egy távoli picike bolygón egy olyan emberi közösség él, akik sokkal fejlettebbek olyan szempontból, hogy tudnak átutazni egy másik bolygóra, ugyanakkor úgy élnek, mint a történelem előtti népek. Nem használnak gépeket, a kés az egyik legbonyolultabb eszközük a mindennapi tevékenységhez. Életerősek, teljes harmóniában élnek a természettel és egymással. Főleg gabonát, zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztanak. Mivel mindig meleg van, a szabad ég alatt alszanak. Egyikük, Mila (Coline Serreau), egy édesanya elutazik a földre, és döbbenettel szembesül az itteni körülményekkel: az étel ehetetlen, a levegő fullasztó a szmogtól, pénz nélkül nem létezel, az emberek elidegenedettek egymástól és a természettől.

A film és az általa bemutatott társadalom-kritika elemzése

1. A bolygó társadalmában mindenki egyenlő, nincs hierarchia, közösen szervezik meg az életüket. A bolygó gyűlésén ércelődnek és szörnyülködnek azon, hogy a Földön élők a felnőttek, a férfiak, a fehér bőrűek azt gondolják magukról, hogy magasabb rendűek.

2. Egyes ismertetők azt hangsúlyozzák, hogy a film rámutat arra, hogy „a pénzünk értéktelen” és, hogy milyen paradox, hogy „ha nincs pénzed, nincs semmid”. Manapság gyakori, hogy magukat rendszerkritikusnak gondolók az emberiséget sújtó bajok gyökerét a kamatos pénzrendszerben, ill. a bankrendszerben keresik.

Ezeknél a felszínes elméleteknél a film sokkal mélyebbre megy. Ahogy bemutatja a másik bolygón a társadalmi életet, abból egyértelműen látszik, hogy a tulajdont és az egész csereérték-rendszert meghaladja. Így például már a film kezdetén, a bolygó gyűlésén végigkövethetjük, amint a javakat szükséglet szerint, ellenszolgáltatás nélkül adják át egymásnak. Ez azért is érdekes, mert sok utópia (pl. Ökotópia), amely radikális akar lenni, nem mer olyan messzire menni, hogy ezt a társadalmi tabut feszegesse.

3. A film nagy hangsúlyt fektet annak ábrázolására, hogy ezen a távoli bolygón az emberek életüket az állandó flow állapotában élik meg, azaz tevékenységeik harmonikus egységet képeznek. A mozgás játék, a termelő tevékenység örömteli, az együttlét szerves része, és a tanulás, a mentális tevékenység is egy örömforrás a mindennapjaikban. Valószínűleg a film készítői tudatosan tagadják az élet kettéválasztását munkára és szabadidőre.

4. A film kiemelkedő teljesítménye az emberek pszichológiai feltárása. Mila mentális programja segítségével tudatosulnak az emberek számára tudattalan, igazi vágyaik, ami hatalmas változást idéz elő az emberek életében. Abbahagyják az önmagukkal és másokkal szembeni hazudozást. Így például amikor a nőgyógyász intézetigazgatója, egy férfi találkozik Milával, megkérdőjelezi a saját hatalmát, és bevallja, hogy valójában nem tud semmit a szülésről, ugyanis ő sosem szült. A bába végig tudja kísérni a szülést, a nő pedig igenis képes megszülni a gyereket. Az orvos elkezdi feltárni kapcsolatai működését, és eljut oda, hogy csupán felszínes dolgok kötötték össze őt az emberekkel, a feleségével, a gyerekeivel. Ezek után már megcsodálja a természet szépségét, és valódi, nem pedig látszat közösségre vágyik. Tehát alapvetően tudatosul a totális elidegenedése, amelyben eddig élt, és lépéséket tesz ennek felszámolására.

A program segítségével a művészek is előhozzák valódi vágyaikat, formabontóak lesznek, és levetnek mindenféle konvenciót magukról. A társadalom által kitermelt hamis tudat megkérdőjeleződik: ennek egyik csúcspontja akkor történik, mikor Mila a rúzs használatáról kérdezősködik az orvos feleségétől. A nőben előbukkannak a valódi vágyak: szeretetre vágyunk és elfogadásra. A szimbolikában a mély kapcsolatok és az összefonódás iránti vágy úgy jelenik meg, hogy Mila egy kisbaba ölelése által tud feltöltekezni, ami a kisbabát is egészségesebbé teszi.

5. Ezzel kapcsolatos, hogy a film szembesít minket azzal, hogy az emberi kapcsolataink felszínesek, valójában nem is egymást, egymás valódi énjét érzékeljük, hanem egy mesterségesen létrehozott képet, mázt, látványosságot. Igen valószínűnek tartjuk, hogy a film készítőjére hatott Guy Debord A látvány társadalma c. műve, mely a 60-as évek nagy lázadásai során közismert volt.

6. A film szépségét részben az adja, hogy természetközeli életformát mutat be, a közösség teljes mértékben elveti a gépesítést. Ez a szimbólumaiban is megjelenik, így például amikor a főszereplő telepátiát használ a Földön, a gépek megbolondulnak, ami arra utal, hogy az ember saját képességeinek fejlesztése nem kompatibilis a gépesítéssel. Ezt ki is mondják, amikor a földlakókat azért blamálják, mert számítógépeken játszanak, ahelyett, hogy az agyukat fejlesztenék. A film azt sugallja, hogy társadalmunk egyik alapvető problémája a technika és az iparosodás. Bár támogatjuk a természetközeli életmódot, szerintünk nyilvánvaló, hogy az emberiség problémáira a primitivizmus nem jelenthet megoldást. A kis bolygó lakói is használnak kést és olyan ruhákat, amelyek előállításához szükség van gépekre.

7. A forradalomról, azaz a kapitalizmus meghaladásának konkrét folyamatáról sugallt elképzelése olyan zavaros, ellentmondásos és valószerűtlen, hogy szerintünk ez lett a leggyengébb része a filmnek. -„Az ipari időszakunkat bírósági tárgyalások tömkelege és bojkottok követték. […] Minden olyan embert, akik az emberek, állatok és növények egészségére káros termékeket hoztak létre, elítéltek, mint tömeggyilkost és a bolygó elleni bűnök elkövetőit. […] Élelmiszer és vegyiparban, fegyvergyárakban, dohány és alkoholiparban, gyógyszergyárakban és nukleáris iparban, autógyárakban dolgozók, építészek, orvosok, politikusok, akik azért gazdagodtak meg, mert hagyták, hogy ilyen termékek jöjjenek létre. -Dehát ez az egész világ! -Persze, ez polgárháború volt! És ezt követték a bojkottok. Mindazt, ami káros volt, többé nem vásároltuk, vagy kidobtuk. Ez volt a végső fegyver, kevesebb vásárlás, kisebb hatalmat jelent. Még a hadsereg és a rendőrség sem tudott fellépni a bojkottal szemben.”

Először is, nem világos, hogy ha már egyszer elítéltek mindenkit, aki káros terméket gyártott, akkor utána miért kell bojkotthoz folyamodni. Még fontosabb, hogy bojkottal nem lehet megdönteni a kapitalizmust: enni, lakni, ruházkodni kell, csak úgy nem állhat le a termelés hosszabb időn keresztül. A filmnek ez a része úgy tünteti fel, hogy a túlfogyasztás és különösen az egészségre, illetve a természetre káros termékek gyártása és fogyasztása az alapvető és eredendő probléma. Azonban rengetegen vannak, akiknek az alapvető javak sem állnak rendelkezésre, még ennivaló sincs elég.

A film a kapitalizmust nem egységes totalitásként, a problémákat pedig nem ezen totalitás elemeiként, mozzanataiként mutatja be, hanem abból kiszakítva, önmagában álló dolgokként ábrázolja, amelyekhez így önmagában levő és lecsatolható díszként tartozik a profit, a kapitalizmus, az állam. Ezzel az a gond, hogy ha a különböző események és okok nem szerves egészként, összekapcsolódó láncolatként vannak megjelenítve, hanem önmagukba tördelten, akkor könnyedén, minden mást változatlanul hagyva megváltoztathatónak tűnnek. Márpedig az áruviszonyok, a csereérték, a bérmunka semmilyen bojkottól nem fognak eltűnni. A bojkott csak a fogyasztás oldaláról támadja a kapitalizmust.

És mi van a termeléssel? A társadalom működésének az alapja a termelés, amely a kapitalizmusban gyors ütemben társadalmasodik, azaz egy termék előállításában az egyes egyének helyett egyre inkább a társadalom egésze vesz részt. Ennek legfontosabb eszköze a gyorsan fejlődő technika/technológia alkalmazása. Csak ezekre a fejlett termelőeszközökre alapozva képzelhető el a kapitalizmus meghaladása, az emberek tömegei szükségleteinek kielégítése. Bár nagyon fontos az, hogy az emberiség összhangban éljen a természettel, a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni az ősközösséghez.

8. A film a bemutatott ,,tökéletes közösséget” sok szempontból igen távolra helyezte a Földtől, a jelenlegi társadalomtól: egy távoli bolygóra, ahol mindig meleg van, az embereknek telepatikus képességei vannak és valamiféle mágikus úton bolygóközi utazásokat tesznek rövid idő alatt segédeszköz nélkül. Ezzel az áhított jövőt túlságosan eltávolítja, izolálja az „itt és most”-tól, ezért akaratlanul is olyan érzetet kelthet, hogy ez számunkra megvalósíthatatlan. A film minden naivitása és idealizmusa ellenére nagyon magas színvonalon mutatja meg, hogy mennyivel élhetőbb lenne egy olyan közösség, amelyet nem a nyereségvágy és az alá-fölé rendeltség határoz meg. Ezzel pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberekben megerősítse a jelenlegi embertelen társadalom megváltoztatására, meghaladására irányuló vágyat, motivációt, így azt gondoljuk, nem csak megnézni, hanem terjeszteni is érdemes.

indavideo.hu

A mozi ide kattintva nézhető meg

VISSZA A FŐOLDALRA

#Gyönyörűzöld