Az vagy, amit megeszel - és állítólag nem csak te
Megint egy kutatás, amivel tudósok borzolják a kedélyeket, miközben az átlagember elveszik az információk eredejében.
Mit egyél, hogy ne árts a magzatodnak, gyermekednek?
...........................................
Egyetemi kutatások eredményeire támaszkodva megállapították, hogy a kismama által - a terhesség és a szoptatás ideje alatt - elfogyasztott ételek meghatározzák a születendő gyermek egészségi állapotát, és az étkezési szokásait, ízválasztását is.
"A gyermeked azzá lesz, amit eszel. A szokásaid a gyermeked első ezer napjában megvédhetik őt a komoly betegségektől”
- mondja egy brazil gyermekgyógyászati szervezet felkérésére készített plakátkampány, mely elég élesen megosztja a közvéleményt.
A kijelentés elég nagy vihart kavart, ezért korántsem biztos, hogy elérte eredeti célját,- ami furcsa mód hivatalosan az, hogy javítsa a szoptatási arányokat, ezzel csökkentse a gyermekkori elhízást.
A mérleg egyik oldalán áll a fent említett tudományos tesztelés - bár arról nem esik szó, hogy a kutatás milyen módon történt, vagy mennyire tekinthető számszerűleg reprezentatívnak. A másik oldalon ott vannak a tények és a tapasztalatok (elég csak körbekérdezned a saját rokonságban, barátnők között, stb.), amikkel ugye nem lehet vitatkozni. És ezen kívül is marad még rengeteg nyitott kérdés.
Ami a szokásokat illeti, számos történet kering arról, hogy a terhesség alatt a kismama "rákattan" egy-egy ételre, majd a megszületett gyermek a későbbiekben ezt az ételt jó esetben csak nem szereti,- rosszabb esetben nem is hajlandó megenni.
Akkor ez most pro- vagy kontra a tesztelt témában? Főleg, ha ez négy terhesség alatt ugyanúgy zajlik, és a négy gyermek közül esetleg kettő odavan a kovászos uborkáért, kettőt pedig ki lehet vele üldözni a világból...
Azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi okozza a komolyabb károsodást a magzatnál: az áldott állapotában remegősre stresszelt anya, aki megőrül a gyorséttermes buciért, de tudományos alapon visszafogja magát - vagy a Happy Meal, amit végül - önkontroll hiányában - megeszik? Nagy merészen tételezzük fel, hogy ettől még egészségesen jön a világra,- és elérkezik a saját táplálkozásának az ideje.
Kezdjük az elején. Köztudott talán, hogy nagyon nem mindegy, milyen fehérje kerül a gyermek szervezetébe. Az anyatej a legjobb, ideális összetételű minden szempontból - amit nem tud pótolni sem a tehéntej, sem a tápszerek. (Utóbbiak egyébként is hosszú éveken keresztül túl sok fehérjével tömték a pici szervezetet, míg a tápszergyártók nem olyan régen észbe nem kaptak, és - ha hihetünk nekik - módosítottak az arányokon).
Orvosilag igazoltnak tekinthetjük, hogy kisgyerekkorban a fehérje túlzott fogyasztása, illetve főleg a nem megfelelő szerkezetű fehérje érdemben növeli a későbbi elhízás kockázatát, sőt szerepet játszhat az – elmúlt 15 évben megtízszereződött gyakoriságú - allergia (illetve különböző étel intolerancia) kialakulásában is.
Oké, nincs is ezzel baj, természetesen szoptass, ameddig csak tudsz - de lehetőleg ne nyilvánosan egy mekiben :). A tudósok és a plakátosok egyébként kikérték maguknak a gyanú halvány árnyékát is, hogy a project egy visszavágás volna az ominózus botrányos nyilvános bébi-etetésre. Elhisszük nekik.
Ám holisztikus oldal lévén vizsgáljuk meg az egészet - és ha így teszünk, nem mehetünk el amellett az egyszerű tény mellett, hogy minden betegség lelki eredetű. A gyermekkori laktóz-érzékenység kiváltója az anyai szeretet elégtelensége,- míg a lisztérzékeny csemetéknek
kevés az apai oldalról érkező érzelmi biztonság. Talán tényleg rátesz egy lapáttal erre, hogy mit eszik a szülő a terhesség alatt, és a szoptatás idején.
De ha akkor és ott kontrollálja magát - majd később megveszi a gumicumit meg a geil-nyalókát hiszti ellen, - vagy pénzt ad a sulibüfébe a kakaós csigára, otthon pedig zacskósleves van naponta kétszer, - illetve nem mutat folyamatosan példát, nem építi be a tudatosságot a mindennapokba, akkor majdnem mindegy, lecsúszott-e alkalmasint két-három bigmac nagy kólával.
