Trendi a felnőtt kifestőkönyv
Hozzánk csak az elmúlt pár hónapban érkezett el “az új őrület”, ami Amerikában már pár éve tartja magát: a felnőtt kifestőkönyv.
De vajon tényleg olyan jó?
A lényege nem sokban különbözik a gyermekkorunkból már jól ismert kifestőkönyvektől, azaz előre megrajzolt formákat kell színekkel kitölteni. Különbség inkább csak az elő-rajzok témájában és összetettségében van: többnyire egész oldalas mandalákat, tájképeket, absztrakt fantáziarajzokat kell a saját ízlésünk szerint színekkel befejezni.
De miért is jó a felnőtt kifestőkönyv?
Mindenekelőtt egy egyszerű kikapcsolódási lehetőség, amihez nem is kell egyszerre sok idő. Nem kell hozzá más, mint a kifestőkönyv (vagy egy kisebb formátumú kifestő füzet, esetleg nyomtatott, fénymásolt lapok) és színes ceruzák és már kezdődhet is az alkotás. Két megbeszélés között (vagy a megbeszélésen :), ügyintézés és várakozás közben, bármilyen hasonló unalmas “üresjáratban” előkapható a kifestő és bármikor félbehagyható, majd később folytatható.
Olyan eredménye van, ami biztos sikerélményt ad. Nem lehet elrontani. Művészek alkotta rajzok adják az alapot, így a fele már készen van és szép, mi “csak” a színeket adjuk hozzá és ezzel garantált is a biztosan pozitív végeredmény. Vonzó alternatíva ez a mai teljesítmény-orientált világban, ahol jellemzően az életünk több területén is elég sok elvárásban és bírálatban van részünk.
Végre valami, amit nem a mobiltelefonnal kell csinálni. Olyan örömforrás, ami egyszerű, mégis teljesen elvarázsol és a saját kezünkkel alkotunk, az ilyen tevékenység pedig mindig kiteljesítő és felszabadító.
Hozzájárulunk egy nekünk tetsző, már önmagában is szép alkotás kiteljesítéséhez. Ráadásul szabadon, a saját pillanatnyi hangulatunk és ízlésünk szerint. Ez ugyancsak sikerélményt ad, önbizalmat növel, megnyugtat és felemeli a lelkünket.
A színekbe való belefeledkezés közben flow-élményt élhetünk át. Ez azt jelenti, hogy maximálisan elengedünk minden egyéb gondot és gondolatot, szinte eggyé válunk az alkotással, eltűnik a tér és az idő, teljesen “a jelen pillanatba kerülünk” (vagyis automatikusan egyfajta meditatív tudatállapotot élünk át), így pedig teljes kikapcsolódásban és testi-lelki regenerálódásban van részünk. Azaz pihenünk és feltöltődünk.
Az utólagos pozitív hozadéka pedig, hogy a kész alkotás – ami ugye mindenképpen sikerül – a falra tehető, másoknak is megmutatható, vagyis dicséreteket tudunk érte bezsebelni és akár folyamatosan gyönyörködhetünk benne, ami megint csak jót tesz az önbizalmunknak.
Ugye, milyen fantasztikus?
És mégis: én a fenti előnyök mellett is azt gondolom, hogy ez egy amolyan “leegyszerűsített megoldás” az alkotásra, ami első lépésként tökéletes, de igényesebbek számára némi plusz energia-befektetéssel egy sokkal magasabb szintre emelhető. Avagy: igen, egyszerűen megvehető és nagyon finom a somlói galuska egy világbajnok cukrászdában, de a Nagyi házi készítésű zserbójához semmi sem fogható. :)
Hogyan lehet a kifestőkönyv-élményt fokozni?
Ha a kifestőkönyv kapcsán találkozol (újra) először gyermekkorod óta a rajzolás és színezés élményével, talán elérhetetlenül távolinak tűnhet az, hogy saját magadnak rajzold meg a kiszínezendő ábrákat.
Könnyen lehetnek negatív élményeid is a rajzolással kapcsolatban, talán egy Számodra tekintélyes felnőtt leszólt kisiskolásként, vagy voltak Nálad tehetségesebbek (azaz valaki által tehetségesebbnek tartott) osztálytársaid és mindig az ő rajzukat tették ki a falra, nem a Tiédet… De van, aki akkor keseredik el, amikor már a saját gyermeke kéri arra, hogy rajzoljon neki valamit és akkor döbben rá, hogy “nem tud olyan állatot”. Ez mind frusztráló és erősen visszatarthat a rajzolástól.
Pedig ha tudsz színezni, akkor tudsz rajzolni is! Ha tudsz vonalakat húzni, akkor több vonalat is tudsz húzni egymás mellé, az pedig már rajzolás. :)
A “titok” mindig csupán abból áll – főként a kifestő-típusú rajzok esetén -, hogy melyik vonalat pontosan hová kell húzni, ezt pedig meg tudod tanulni, majd utána tudod gyakorolni, míg végül magabiztosan megy. Saját minták, fantázia-formák, ezekből pedig mandalák és tájképek pedig már nagyon hamar születnek, amikor lendületbe jön az ember: a saját belső világunk, a hangulatunk és érzéseink már a legegyszerűbb, első próbálkozásainkban is mindig megjelennek. Ettől lesz igazán szép és egyedi minden egyes alkotás.
Saját tapasztalat, hogy a saját
rajzokat kiszínezni ad végül igazi feloldódást, kikapcsolódást és sikerélményt, többet, mint egy kifestőkönyv, hiszen így valóban az alkotás egésze a sajátod, csak a Tied, nem csupán a színei.
Összességében úgy gondolom, hogy azoknak, akik szeretnének visszatalálni a színekhez, a saját kezű alkotáshoz, egyszerű kikapcsolódásra vágynak a hétköznapokban, azoknak első lépésként valóban kitűnő választás lehet egy felnőtt kifestőkönyv. De a mások rajzainak vagy saját alkotásunk kiszínezése közötti különbség elég jelentős – ezt annak, aki “valami többre vágyik”, feltétlenül érdemes megtapasztalnia.
További ihletett, derűs hetet kívánok Neked! :)
Mucsi Tina
~~~
Ha Te is többre vágysz a kifestőkönyvnél…
