Sport a gyermekkorban
Amikor szülővé válunk (apaként és anyaként egyaránt) sokunkban felmerül a kérdés: sportoljon-e a gyerek már kiskorától fogva? És ha igen, akkor mit?
Abban szinte mindenkinek megegyezik a véleménye, hogy egy gyermek személyiségének, jellemének fejlődését pozitív módon befolyásolja, ha akár egyéni-, akár csapatsportban küzd egy bizonyos cél eléréséért.
Az is már-már evidens, hogy, ha egy sportoló szeretne kiemelkedő eredményeket elérni a pályafutásában, akkor az adott sportágat el kell kezdenie minél korábban. Sajnos manapság nem minden család engedheti meg magának, hogy a gyermeke (gyermekei...) már kiskortól kezdve sportoljon (sportoljanak...). Amennyiben mégis, úgy érdemes alaposan végiggondolni, hogy melyik sportágat "szerettessük meg" a gyerkőccel.
Első lépésben ki kell választanunk, hogy egyéni- avagy csapatsport irányba induljunk el. Nem, nem mi szülők, hanem mi, mint család.
Fontos, hogy ne erőltessük rá a saját akaratunkat, esetleges ki nem használt lehetőségeinket, mert annak szinte borítékolhatóan kudarc lesz a vége. Remek lehetőség nyílik a gyermekkel közösen eldönteni, hogy mihez van affinitása, ha elvisszük őt az évente 1-2 alkalommal megrendezendő "nagy sportágválasztó" nevezetű eseményre.
Egy percre sem feledhetjük: az, hogy közösen mit választunk, nagyban befolyásolja a gyermek jövőjét.
Amennyiben tenisz, golf, sífutás, stb. (egyéni sport) a befutó, akkor jó eséllyel egy határozott elképzelésű, a szó jó értelmében vett önfejű, a sikereiért saját maga megküzdő embert kapunk a későbbiekben. Viszont ez magával hozza azt is, hogy esetleg kevésbé tud a jövőben csapatban dolgozni, alkalmazkodni például a munkatársaihoz.
Hajlamos lesz úgy gondolni, hogy ami nem egyezik az ő elképzeléseivel, az már halva született ötlet. Azok, akik eljutottak egyéni sporolóként a profi szintre, gyakran "panaszkodnak" arra, hogy szeretethiányban szenvednek. Ez természetesen nem a szó szoros értelmében vett szeretethiány, hiszen jó esetben megkapnak minden jellegű támogatást a családtól, barátoktól.
Viszont, ha sportolóként akadályba ütköznek, akkor egyedül kell megoldaniuk. Nem számíthatnak arra, hogy többiek majd jobb teljesítményt nyújtanak az adott meccsen és nyer a csapat. Ha ő rossz napot fog ki, akkor ugrott a győzelem. Ennek köszönhetően a cél felé vezető úton esetenként egyedül érezhetik magukat...Azonban egy siker (tornagyőzelem, stb.) után büszkén mondhatja, hogy: " igen, ez az Én sikerem".
Ha csapatsportra esik a választás, akkor megnő a gyermekben az alkamazkodó-készség, a falka-szellem. Könnyebben tud komplexben gondolkodni és empátiával tud viszonyulni a csapattársaihoz. "Rákényszerül" arra, hogy hozzon egy olyan szintet, amit a többiek megkívánnak a KÖZÖS cél érdekében. Jó eséllyel könnyebben köt kompromisszumokat, mint az egyéni sportolók. Ellenben egy probléma megoldásában hajlamosak másokra hagyatkozni, másoktól várni a segítséget. Ezen sportolók siker esetén ugyanúgy örülnek saját- és csapatuk sikereinek.
Amennyiben gárdájuk vezető egyéniségeivé válnak (csapatkapitányok, hangadók lesznek), egyfajta egészséges önbizalom, vezető-készség alakulhat ki.
A fent leírtak természetesen általánosítások, hisz minden ember - és minden emberpalánta - más és más. Fontos, hogy ha a gyermekkel közösen kiválasztunk egy sportágat, akkor - lehetőségeinkhez mérten - mindvégig támogassuk őt álmai megvalósításában (elsősorban érzelmi téren), hisz ki tudja, hogy kiből lesz a következő Roger Federer vagy Lionel Messi...
- Kálmán Zoltán -
