Mert rendnek kell lenni...
Gondolkodtál már azon, hogy mennyi apróság befolyásolta a sorsodat, amíg eljutottál idáig, ahol most vagy?
Hányféleképpen alakulhatott volna az életed, ha adott esetben másként döntesz…
...........................
...és mennyi külső körülmény tökéletes összejátszásának kell(ett) nap mint nap, percről percre pont ÚGY történnie ahhoz, hogy most ott ülhess a monitorod előtt, és olvashasd ezeket a sorokat?
C. G. Jung óta szinkronicitásnak nevezik az elméletet, miszerint nincsenek véletlenek – és minden döntésünkkel, minden megmozdulásunkkal befolyással bírunk olyan történésekre, amik látszólag tőlünk teljesen függetlenül jönnek létre.
Két dolgot szeretnék neked ezzel kapcsolatban megmutatni, hogy értsd: minden mindennel összefügg, - és talán nincs egyetlen olyan apró mozzanat sem a sorsunkban, ami ne bírna jelentőséggel mások (valakik – akár számodra vadidegenek) életére.
Az egyik egy kiváló film-remek részeként látható, - itt felül, a videón - amikor Brad Pitt elmeséli, hogyan törik ketté szerelme tánckarrierje egy autóbaleset következtében. A „Benjamin Button különös élete” sok egyéb miatt is beírta magát a kedvenceim közé… mindenképpen nézzétek meg, ha tehetitek.
A másik a Magyar Holisztikus Egyesület Akadémiájának tankönyvében található, és a szerző - Schőner Béla asztrológus-tanszékvezető - engedélyével idemásolom neked:
* * * * *
„Van-e „volna” szócska?
...legeslegelőszőr ezt a fontos kérdést kell tisztáznunk. Igenis van. Csak nincs értelme.
Szegény nagyanyám mondogatta: „ - ha a nagyapádnak kereke lett volna, omnibusz lett volna...” A mai napig nem értem a dolog lényegét – ugyanis nincs lényege. Sőt – értelme sincs. A „volna” szócska teszi értelmetlenné.
Figyelj ide: képzeld el a „volna” szócskát, mint egy könyvjelzőt – tudod, amit beteszel egy könyvbe, hogy tudd, hol tartottál. Szóval – mondjuk beteszed oda – időben és
térben – hogy „ha nem láttalak volna meg akkor este a metrón (buszon, reptéren, stb.), most olyan boldog lennék... ha nem vesztettem volna el a fejem...” Na, ez a világ legnagyobb hülyesége. Ha te ezt eddig is tudtad, ezt az oldalt ugord át. Ha nem tudtad, elmagyarázom.
Mitől nem láthattad volna meg Őt, akkor este a metrón (buszon, reptéren, stb.)? A kérdésre kapásból lehetne körülbelül nyolcezer választ adni – itt helyszűke miatt csak néhány ízelítő:
nem az ő irányába néztél volna, hanem az aznap délutáni újság apróhirdetés-rovatának irányába
ő nem lett volna akkor este a metrón (buszon, reptéren, stb.), mert mondjuk az aktuális barát(nő) elvitte volna máshová, - mondjuk taxival
te nem lettél volna akkor este a metrón (buszon, reptéren, stb.), mert például közbejött volna a Gábor (vagy a Gabi)
mondjuk, hogy a délutáni szem-szakorvosi vizsgálaton a bal szemedet lekötötték volna (gyulladás miatt) – és a jobb szemed pont akkor pihentetted volna egy percig
ha mondjuk Ő: meg sem született volna
ha mondjuk a te anyád: meg sem született volna...
És ha nem láttad volna meg – mitől lennél most olyan boldog? Kétségtelen, ő nem lenne a te látókörödben. Talán lenne más? Vagy talán nem lenne más? Vagy talán lenne is meg nem is? Hol lenne, hol nem lenne? Ha lenne más, ki lenne az? Üvegfúvó vagy kazánkovács? Nőgyógyász vagy taxisofőr? Kaszkadőr vagy fodrász? Rosszabb esetben asztrológus? Otthon lenne veled szombat este? Te – egyáltalán ráérnél-e vele lenni szombat este?
Érzed, hogy mi a célom? Megértetni veled, hogy a volna szócska csak arra jó, hogy behomályosítsa, bebizonytalanítsa, szétmossa az egyébként tiszta, határozott, világos dolgokat.
Történt VELED valahol és valamikor egy konkrét dolog – TE tudod, hogy mi. Nagyon pontosan behatárolható térben és időben, hogy mikor, és mi. Abban a pillanatban, hogy beteszed a „könyvjelzőt” – a „volna” szócskát, - megnyílik vagy tízmilliárd egyéb variáció lehetősége, amiből csak a Jóisten tudja, melyik valósult volna meg.
Első házi feladatként neked azt adom – szokjál le egy jó időre a volna szócskáról.Barátkozz meg a gondolattal: csak arra jó, hogy játszunk vele – egyébként kifejezetten romboló. Hunyd be a szemed – és gondolkozz ezen el két percig...
Később, mikor tovább magyarázom a determinációt, beleköthetnél, hogy adva volt a választás lehetősége – választhattam VOLNA a másik lehetőséget, irányt, országot, munkakört, feleséget, félcipőt, sílécet, rekamiét, stb. ÁLLJ. STOP. Most értsd meg: nincs „volna”. Illetve van. Csak nincs értelme.
A logika egyik alapelve: a modus ponens
Ne ijedj meg, így hívják, és azt mondja ki, hogy
ha A létrejöttéhez B szükségszerű, és ha A létrejött, akkor B-nek is létre kellett jönnie.
Kössél bele. Nem tudsz. Én próbáltam, én sem tudtam. Tehát, ha (A) zsíroskenyér létrejöttéhez (B) zsír szükségszerű, - és ha zsíroskenyér létrejött, akkor a zsírnak is létre kellett jönnie.
Ha te tegnap este a konyhában, méltányolható felindulásból négyszer hátbaszúrtad az anyósodat a konyhakéssel, ahhoz – rajtad kívül - legkevesebb két dolognak már korábban létre kellett jönnie és ott kellett, hogy legyen:
1. az anyósnak
2. a konyhakésnek.
Nagyon jó lenne, ha megértenéd: nem ott lehetett, hanem ott kellett, hogy legyen. Muszáj volt ott lennie mindkettőnek. Akkor volt muszáj – tegnap este. Ott volt köteles lenni – ott, a konyhában. Nem az utcán (bár ott is lehetett VOLNA), nem a játszótéren (bár ott is lehetett VOLNA) – talán jobban is járt VOLNA... Ott a konyhában volt köteles lenni. És pont akkor kellett ennek a (legkevesebb) kettőnek ott lenni. És itt kezdődik a gond.
Hol van akkor a szabad akarat?
Már most szólok, hogy sehol. Kant egy kicsit bonyolultabban fogalmazza meg: „...az ember a jelenségek síkján (empirikusan) determinált, de noumenálisan szabad...”. Ha te ezt eddig is tudtad, ezt a fejezetet kihagyhatod. Ha nem, igyál meg egy erős kávét. Szükséged lesz rá – neked és az agyadnak.
Maradjunk az előző példánál. Kezdeném rögtön a kettes ponttal, a konyhakéssel. Azért ezzel, mert ez az egyszerűbb. Ennek oda KELLETT kerülnie. Lehetett VOLNA másik konyhakés is?
Az előző oldalakon tisztáztuk, és ígérem, most utoljára szekírozlak a volna szócskával – de ezt még bírd ki. Igen, lehetett volna másik konyhakés is. Az is alkalmas lett volna a négyszeri hátbaszúrásra? Hopp. ÁLLJ. STOP. Descartes óta ismerjük a „módszertani kétely” fogalmát: a biztos alapok megtalálása, az igazság kiderítése érdekében mindenben kételkedhetünk...
Azt tudjuk, hogy a mi konyhakésünk alkalmas volt, hiszen mi sem bizonyítja jobban, mint az anyós hátában a négy lyuk. De egy másik konyhakés nem lett volna esetleg gyári hibás? Nem görbült volna el a harmadik szúráskor? Lehet, hogy nem. Jó az esélye, hogy nem. De nem biztos... És ha elgörbült volna?
És az anyós életben maradt volna – mert csak a negyedik szúrás volt a halálos? Kár lett volna az előző három szúrásért... Vagy a konyhakésért...
Így tehát a mi konyhakésünknek kellett ottlennie. Azt le kellett, hogy gyártsa valaki. Tételezzük fel (az egyszerűség kedvéért), hogy a mi konyhakésünk legyártása abból áll, hogy Lucz Gizella (született 1958. február 30. Nagykáta) betanított munkaerő, hét éve a konyhakésgyártó vállalat alkalmazottja (három műszak, szabad szombat) a PCXW 4006 tipusú konyhakésgyártó automatáján először benyom egy piros, majd egy kék gombot. Ebben a sorrendben. Először a pirosat, aztán a kéket. Nyolc másodperc múlva kiesik egy konyhakés. Ezzel keres havonta – levonásokkal együtt – 48.000.- magyar forintot.
Most kérlek, ne köss belém. Lehet, hogy nem így készül a konyhakés – sőt biztos. Lehet, hogy a gombok sorrendjében is tévedek. A 48 ezer sem biztos... Az viszont egész biztosra vehető, hogy aki ezt a konyhakést legyártotta, 1997. július 3-án délután fél négykor, annál vitatható a szabad akarat megléte. Ne tegyük le a nagyesküt arra, hogy Lucz Gizellának e nap délutánjára ez volt minden vágya... A szabad akaratának a kicsúcsosodása. Ezt akarta mindenáron legyártani – ezt a konyhakést – más tevékenységet (mozi, színház, külföldi kéjutazás, strandolás) elképzelni nem tudott volna.
Márpedig ezt le kellett gyártani – nem lehetséges volt legyártani. Muszáj volt, hiszen ha nem készült volna el, az egész ezt követő időszak összeomlott, összezilálódott volna. Persze lehet az is, hogy Lucz Gizella (miután többször elmormolja az orra alatt magának: „imádom a konyhakést, nyomom a pirosat, és most nyomom a kéket is...” versecskét) valóban szabad akaratából készíti már hét éve a konyhakést – de ez már pszichiátriai esetnek számítana...
Amikor valamit kell tennünk – muszáj tennünk – ráfoghatjuk, hogy „úgyis ezt akartam volna...” mint a róka a szőlőre, hogy úgyis savanyú, jobb is, hogy nem érem el. Vígasztalásnak talán megfelel, de semmiképp nem igaz.
Ott kellett lenni a konyhaasztalnak is, amire az anyós ráesett. Azt is le kellett gyártani. Annak a konyhának kellett ott lennie – azt is el kellett készíteni.
Azt már meg sem említem, hogy ott kellett lenned neked is, és nem például az Operaházban – amit pont amiatt mondtál le, mert az anyósod a következő kijelentést tette: „Folyton azt a hülye rikácsolást halgassa, mert asziszi, hogy ettől emelkedettebb lesz az az idióta agya...”
Ha odafigyelsz, rájössz, legalább kétszáz dolognak ott és úgy KELLETT lennie. Ezeket be KELLETT korábban szerezni (megvenni, odaszállítani), ezekért meg KELLETT dolgoznia valakinek.
Nem azért írom nagybetűvel, hogy KELLETT, mert ráragadt a SHIFT-re a kezem. Hanem, hogy érezd, nem LEHETETT, - nem mint választható lehetőség jelenik meg az előbb említett kétszáz dolog. Mint kötelesség – szigorúan akkor és ott – kellett megvalósulnia, ahol és amikor megvalósult ahhoz, hogy az anyós hátbaszúrása – mint esemény – létrejöjjön.
Még egy negyed mondat erejéig a VOLNA szócska... Lehetett volna másfajta konyhakő is ott... hmm. Ezen a ponton át is lököm magam a következő részhez.
Amikor azt hiszed: akarod...
Beszéljünk a konyhakés legyártása után az egyes pont alatt felsorolt anyós legyártásáról is egy keveset. Kellemesebb műveletnek tűnik – első látásra legalábbis – és maradjunk is ennél az életszerűbb variációnál. Mondhatnád – na látod, itt a szabad akarat. Annak is a finomabbja. Ezt biztos szabadon akarta az apja is meg az anyja is...
Mielőtt a témába belemennék, tudjál róla: két részből állsz. Az egyik rész a tested, a másik rész a lelked. Ez a tétel majdnem minden emberről elmondható. Mi a lélek?
* Parmenidész, Hérakleitosz, Platon, Augusztinusz és Descartes óta jónéhány megfogalmazást ismerünk. Mai Értelmező Szótárból előkapott bugyuta, sekélyes definició szerint a lélek az életnek és a személyiségnek a testtől független – anyagtalan, kiterjedés nélküli – létezőként képzelt hordozója. E jelenlegi – több ponton segítségért kiáltó - meghatározás a következő négy-ötszáz évben lényegesen módosul majd.
* Descartes szerint a lélek és a test között nincs igazi kapcsolat. B. Spinoza a lelket az isteni szubsztancia attribútumának, G. W. Leibniz önmagába zárt monásznak, I. Kant az abszolútum felfoghatatlanságának, J. G. Fichte abszolút cselekvésnek, G. W. Hegel az eszme önkifejlõdésének, Fr. W. I. Schelling misztikus képességnek, Fr. Nietzsche a hatalom akarásának, S. Freud az én és a fölöttes én különbségének, K. Jaspers egzisztencialitásnak, M. Heideger "itt-létnek", E. Bloch a jövõ eredeti megvalósításának tekinti a lelket.
Amíg nincs jobb ennél, én még kiegészíteném azzal, hogy az egység, a rend, a világegyetem, a valóság, a szépség, az ész, a szeretet, a boldogság és ezzel Isten egy része – felruházva az ehhez (egységhez, rendhez, stb.) nélkülözhetetlen információkkal, mintegy valamilyen „beégetett programmal” vagy tervvel. A lélek terve a horoszkópból (is) kiolvasható. Erről később sokszor lesz szó.
Visszatérve a szabad akarat kérdésére: nagyon okosan úgy lett kitalálva, hogy az anyós apja és anyja – hála a fent emlitett „beégetett programnak” – mindketten szabadon akarták az anyós létrejöttét. De ettől függetlenül – mármint, hogy akarták vagy nem akarták – az anyósnak ekkor és ott létre KELLETT jönnie. Muszáj volt. Nem volt más választása – és létre is jött. És az a nagyon bölcs teremtői, forgatókönyv-írói, főrendezői szándék is megvalósult, mely minden kétséget kizáróan arra irányul, hogy
"hidd azt, hogy az van, amit akarsz, mert így jobban érzed magad – és akard mindig azt, amit akarnod kell akkor és ott – de azt teljesen szabadon... Döntéseid a lélek szigorú kontrollja alatt állnak és a lélek tervével, céljaival harmonikusak. A lelked súgja meg az eszednek, hogy mire vágyjál, és az eszed alakítja ki ebből a vágyból az akaratot."
Valóban csak bábuk lennénk – vetődik fel a kérdés – akiket valamilyen ismeretlen erő úgy mozgat, ahogy akar?... Ennél jóval összetettebb a helyzet, hely és idő hiányában nem mehetünk bele. (A reinkarnációról és a karmáról igen nagy számban jelentek meg könyvek – tankönyvünk méreteit jelentősen túlfeszítené a téma részletezése. Ajánlom figyelmedbe Stephen Arroyo: Astrology, Karma & Transformation (Asztrológia, Karma és átalakulás), valamint Pauline Stone: Kapcsolatok, Asztrológia, Karma című és Gina Lake: Karma az asztrológiában című műveit.)
Nem véletlenül utaltam a szélre, orkánra. Ha vizuális típus vagy (ha nem vagy, akkor legyél!), képzeld el: ősz-tájban, északi szél, jó erős, fújja a faleveleket. Mindet egy irányba. A falevél – mint a vitorlavászon – hol jobbra, hol balra fordul, ezzel – természetesen a menetiránynak megfelelően – kissé jobbra és balra manőverezik. Néha egy kicsit hátra is mozog, ha elég ügyes. A fő-irányt a szél iránya adja meg. A kisebb-nagyobb kitérők a falevél mozdulataitól függenek – ő legalábbis azt hiszi... Te vagy a falevél, a szél iránya a sorsod. És repülsz a REND irányába.
Mert rendnek kell lenni...”
* * * * *
A Tankönyv laikusok és asztrológusok számára is igen hasznos olvasmány.
