A tehetség: gyógyír. A művésznek és közönségnek egyaránt
Mikor először találkoztam egy ismerősöm révén a képeivel, magával ragadott az a színeiben vidám, mégis fordított hangulat-világ, amelyet Bea tár elénk.
......................................................................................................
A festmények nem elképzelhetőek egy steril galériába, ahogy a vonalvezetése se mértani pontosságú, és az ő élete sem lineáris.
Bemutatnám a hangulatok és helyek festőjét,
Hullan Beát.
SZ.L.: - Bizonyára sablonos a kérdés, de elkerülhetetlen, hogy feltegyem: melyik volt az a pillanat, amikor úgy érezted, ecsetet kell hogy fogj a kezedbe? Publikus-e az a dolog, ami annyira megérintett, hogy vászonra álmodtad?
Bea: - A válaszom tipikus. Már az óvodában is különc voltam. Csak rajzoltam, ahogy később is. Akkor még nem forrt ki bennem mit is szeretnék megjeleníteni, ezért másoltam. Aztán 2000-ben, 25 évesen olajjal kezdtem el dolgozni. Egy kicsi gyerekem volt, a házasságom romokban... azt hiszem egyfajta menekülés volt a festés akkor. Aztán a képeimet elkapkodta a család.
SZ.L.: - Különleges a színhasználatod. Sivatagi színeket használsz, abszolút mediterrán hangulata van a képeidnek, függetlenül attól, hogy éppen melyik város érint meg. Ösztönösen nyúlsz ezekhez a színekhez, vagy van a fejedben rögtön valami elképzelés arról, hogy milyen árnyalatokkal, és színekkel akarsz dolgozni?
Bea: - Vannak állandó színeim. A legtöbbször ez a kiindulópont, és csak azt tudom, hogy milyen színt akarok látni. A tartalom aztán később jön, aztán néha felerősödik egy-egy szín. Például a kék. Akkor főleg a Balatont festem. Aztán megint jönnek a barna, umbra, terrakotta, égetett színek, ezek a favoritok. Ami még fontos, hogy a képeim általában derűsek, viszont én nem mindig. Ha fáj valami, sokkal erősebb, intenzívebb színeket használok.
SZ.L.: - A vízkék mindenhol ott van, ahogy a vizes közeg is, örökös szereplő a képeiden. Fontos momentum az életedben? Esetleg valami vizes jegyben születtél?
Bea: - Egyszer, egy kiállításomon, egy idős, nagyon kedves ember azt mondta, hogy minden képemen van víz, nagyon mélységesen jár a lelkem, aztán gratulált, és ment is tovább. Őszintén szólva nagyon keresem magam, a víz jön, és én csak azt tudom, hogy régen azt mondtam, hogy vizet sosem fogok festeni, azt nem... most pedig csak jön... Egyébként nincs kötődésem a vízhez, ha csak az nem, hogy legalább tizenöt éve érzem, hogy a Balatonnál lenne az otthon. Sehol nem érzem ezt, se ahol születtem, se ahol most élek. A Kos jegyében születtem, nem tudom van-e bármilyen vonatkozásban is köze a vízhez.
SZ.L.: - Ha a Kos jegyben születtél, meglehetősen vehemens személyiségű lehetsz, ami párosul némi makacssággal is. A kitartásod jellemző a művészetedre is, vagy nem elszántság van benned, mikor a vászon elé állsz festeni? Mikor dolgozol? Nyolctól négyig, vagy csak akkor, ha jön a kép benned?
Bea: - A csakazértis nagyon motivál, ahogy a weboldalamon a mottóm is lett. Fogtechnikus vagyok a civil életben, de most csak a festés van, sokszor festek éjszaka, három gyerek mellett nem egyszerű időt szánni rá. Tehát ha jön a kép, ahogy te fogalmaztál, képes vagyok félretenni, és éjjel elővenni azt a hangulatot, amikor megint rám talál. Ha nem lennék eléggé kitartó, a hangulat elmúltával nem készülne kép.
SZ.L.: Kockák, rétegek, vízszintesség, egyfajta szabályosság jellemzi a legtöbb művedet. Ez azért van, mert egy helyben több mindent szeretnél megmutatni, tehát rétegezed a látnivalót ami megérintett azon a bizonyos helyen, vagy ez sem tudatos?
Bea: - Egy helyen többet! Állandóan széttép valamiféle szenvedély, ez lehet az aszalt paradicsom ízétől is. Nekem mindig mondanom kell, hogy ugye ez mennyire jó, vagy ha látok valami szépet, és attól tartok, hogy más nem veszi észre, ha nem fordítom oda a fejét. Beszélni, kimutatni egy érzést, vagy felállni az asztalra és táncolni, szóval a képeknél is valami hasonló van, mindent egyszerre átadni. Azt hiszem ez teljesen beteges. (nevet)
SZ.L.: Van egy kis Csontváry-s hangulat a képeidben. Hogy viszonyulsz a Mesterhez?
Bea: - Erre csak röviden tudok válaszolni: imádom!
SZ.L.: - Egy festő abszolút vizuális típus, hiszen vizuális a művészete is. Ami megelőzi az alkotást, az a belső vizualitás, amikor még csak a fejben létezik a kép. Azt gondolná az ember, hogy egy festő, csak azt festi amit lát, és itt lép a képbe az a valami, amitől több lesz, mint kézzel fogható. Te ezt hogy fogalmaznád meg?
Bea: - Azt hiszem, ez a válaszom sem lesz túl átgondolt. Az a valami, amitől több lesz... na ezért festek, egyszer csak történik valami, és élő lesz, életre kel, úgy hogy nem maszatolok rajta, csak hagyom megszületni. Aztán mire újra látom másnap, a kép él bennem, A futáshoz tudnám hasonlítani, akkor is ezt érzem. Néha van egy pont, ahol nagyon jó, és már nem fáj, kikapcsolok, más világban vagyok. Nem tart sokáig, ritkán is érem el, de olyan jó, hogy hajt. A festés is ilyen.
SZ.L.: Mit jelent az életedben a festés?? Mit ad neked, formált-e az addigi személyiségeden, mikor elkezdtél festeni, és ha formált, milyen irányba?
Bea: - Volt hova menekülnöm. Hogy konkrétan formálta-e azzal nem vagyok teljesen tisztában, ahogy magammal sem. Sok sérelem ért az életben, és állandóan küzdöttem magammal, és még mindig nem tudom ki vagyok én, az egyetlen stabil pont az életemben azt hiszem az, hogy festek, és a szerelmet keresem benne, mert meghalok nélküle. A festés is szerelem.
SZ.L.: - Az utolsó kérdésem: hogy ajánlanád a képeidet? Mit mondanál a téged még nem ismerőknek, miért látogassák meg a galériát, ahol a műveid láthatóak? Egyébként mikor és hol lesznek megtekinthetőek legközelebb?
Bea: - Nekem egyszerűen csak azt szokták mondani, hogy fessek. Sokáig hitetlenkedve néztem, hogy tényleg megveszik amit vászonra álmodtam. Attól tartottam, hogy másnap visszahozzák, mert mit tudom én, elromlott.
De aztán lassan elhittem, hogy amit eléjük festek, tényleg tetszik nekik. Szeretem, ha mosolyt csalok az arcokra, és azt is szeretem, ha felfedezek rajtuk valami elmúlt apró részletet. A szabadság, amire úgy vágyom, az van bennük, és jó érzés, hogy tetszik az embereknek.
Legközelebb Budapesten lesznek láthatóak, a Kaluzál Házban, október 20-án, 18 órától. Szeretettel várok oda mindenkit, és bárkit.
SZ.L.:- Bea, azt kívánom, hogy fess nekünk még sokáig, vidám terrakottákkal, és kékekkel, hogy tudjunk mosolyogni, és lássuk a képeid mögött a szabadságot. Köszönöm az interjút. Bea: - Én köszönöm.
Mikor elköszöntünk, még sokáig nézegettem Párizst, Barcelonát, Marokkót, Lisboa-t, és a repülő pihét a Pitypangról. Megérintett a szárnyalás, a bátorság, ahogy Hullan Bea festőművésznő képre álmodta őket.
(Szegő Lindi)
A művésznő képeit ide kattintva tudod megtekinteni.
