Tengerész a szív lélekvesztőjében

Szilveszter volt, egy baráti társaságban találkoztam vele. Kedveltem csavart szóvicceit, és míg az ördöglakatokkal játszottunk, megtudtam, hogy a hangok világában él.

.........................................................

Aztán úgy hajnaltájt, előkerült a verseskötete, ajándékba adta. Akkor hozta a jó sors a tudomásomra, hogy a kortárs underground költészet jeles képviselőjével ültem egy asztalnál, és együtt mártogattuk hajnalban a mustárba az újévi virslit.

Aztán elment a vendégsereg, elment ő, az évet egy bögre kávéval a kezemben, és a verseskötetével kezdtem.

Rövid sorok voltak, annál beszédesebbek, a sorokból sírt a búcsúzás, a szerelem, a pillanat, mögé láttam a lefutott filmet, egy hosszú záridővel fotózott képet, kiszakított és megszakított pillanatot.

Kolláth Zsolt költő, beengedett különösen, és furcsán érdekes belső világába.

Szegő Lindi riportja a költővel

Sz.L.: Egyetlen kötetbe sűrítve ennyi érzelem... olyan nekem, mintha a víz felszínén lépkednék, de olykor mélyre merülve, éppen csak néhány másodpercig elmerülve megmutatnád nekem a lelked mélyét, ahonnan felbukkanva ismét a hétköznapi életben léteznénk. A verseid is valahogy így születnek?

K. Zs.: A verseim mindig a körülöttem álló hatások alapján születnek.

Van, aki átölel jelenlétével, és van, akinél kívánkozik már a perc, hogy menjen, tovább kutasson lelkem, tovább a víz felszínén, ahogy Te mondtad, - hiszen pár perc alatt nem lehet valakit megismerni, kiismerni pedig még annyira sem.

Van, akinek a pillantásába tekintek, és elhinném, hogy vele egy új világot építhetek fel, ő lesz az igazi nagy Ő, de amikor megszólal, kilométerekre tesz le a jelen, attól a helytől, mint ahol

elmerengtem, - és egyetlen pillanat alatt kell visszatalálnom, és válaszolnom a kérdésére…

Ezek az élmények és csalódások is hozzák az ihletet, a gondolatokat, a rímeket az érzéseket a papírra, illetve a monitoromra…

Sz.L.: Kérdezhetném, hogy mióta írsz, és mit csinálsz a való életben, de engem a te belső munkád érdekel, az, hogy milyen inger kell neked a versíráshoz?

K. Zs.: Köszönöm!

Igen, ez egy visszatérő, újra és újra visszatérő kérdés, mindig is tereltem a témát.

Inger és vágy kell egy vers megírásához. Élmény és tapasztalat. Beteljesületlenség és elhivatottság, hogy megszerezd azt, amit szeretnél. A legkeményebb belső munka talán az, hogy megfeleljünk önmagunknak. Nem annak, hogy elmosogass, ha vendégek jönnek, hogy tiszta legyen a szőnyeg, vagy legyen otthon vendégváró üdítő, sör bor vagy chips, pogácsa... hanem ha te érkeznél “hozzám”, otthon érezd magad, szeress itt lenni, és újra vissza akarj térni.

Hogy úgy viselkedj, hogy ne kelljen lehajtanod a fejed, akár egy be nem tartott ígéret, vagy meg nem adott tartozás, elhamarkodott következtetés miatt, - ne kelljen szégyenkezned önmagad előtt. Ha megfelelsz önmagadnak, másoknak is meg fogsz felelni… Nem egyszerű.

Szoktam is mondani, hogy “boldogok a szelki legények” (boldogok a lelki szegények) de egy pap barátom mindig kijavít, hogy azt az idézetet rosszul értelmezem az bibliából.

Egyébként hangmérnök vagyok, jó pár koncerten megtalálhatnak, akik szeretnének, (de ott talán inkább mégsem mert ott őrültek háza van, és a telefonomat is inkább kikapcsolom, hogy még sms-ben sem zargassanak, nem hogy viberen, vagy messengeren…)

Sz. L.: A hangoktól nem tudsz teljesen elszakadni, sok versed öltött hangos formát, sőt képeket is társítottak hozzá. Ezt fontosnak tartod, hogy ne csak kötetben jelenjen meg a versed, hanem a mai rohanó világban közönségfogékonyabb is legyen? Egy vers video-val könnyebben eljutsz a "olvasókhoz", ezért csinálod, vagy egyszerűen csak szereted a sokféle formába önthetőséget?

K. Zs.: Egy stílust, egy önálló műfajt teremtettem, teremtettünk meg zenész és színész barátaimmal immáron több mint két évvel ezelőtt. Nemhogy Magyarországon, hanem a világon nem volt még akkor ilyen. Sehol nem volt még Zana Zoltán - Ki a Fasza gyerek vers-videoklip előadása, amikor mi már a többedikkel próbálkoztunk. Örülök, hogy önálló műfajt teremthettünk, aminek még mindig nincs neve, én így hívnám: vers- video-klip.

Ami előtte volt az maximum a régi Magyar Állami kincstári televízióban, majd később a TV2 által többször levetített Vers Mindenkinek, de még nem volt a vers hangulatához készített mozgókép, történet, animáció.

Úttörők vagyunk elsők az ösvényen - a többiek a mi kitaposott utunkon jönnek, vagy törnek ki éppen mások. Ez jó! Szeretem! Ők a gyermekeim... (még ha nem is szó szerint, és néha idősebbek is mint én magam vagyok).

A következő vers-video-klip már készülőben van, egy nagyon kedves színész barátom a Star Wars-ból is, vagy az Elveszett Frigyláda trilógia Harrison Fordjaként megszeretett magyar hangja, Csernák János adja elő. Talán pont az ő előadásával érkezik meg az 50.000. megtekintés…

Sz. L. : A "Partra lépek" sok helyen és sok kézben járt, - a közösségi oldalon sorra bukkannak fel a fotók, ahol a kötetedet különböző földrészeken is lefényképezték. Ez a népszerűség inspirált arra, hogy folytatódjon a Partra lépés, immár a második kötettel?

K. Zs.: A fényképek tekintetében ismételten ugyanazt tudom mondani, mint a videók esetében. Nem is mi, hanem a közönség kezdett el valamit, amit akár a nagy kék arckönyvön, vagy akár a nagy piros videomegosztó portálon vissza lehet nézni, mások később vettek észre, és készítettek el…

Sőt ma híres írók bíztatják olvasóikat, hogy küldjék el képeiket a világ minden tájáról, és milliós eladás mellett sem büszkélkedhetnek annyi fotóval, mint az én kötetem, szerényen…

Járt a verseskötetem már nagyon sok helyen a világban…

Cancunban a világ legfehérebb tengerpartján (sajnos nem én…) vagy a félig befagyott Niagara Vízesésnél (oda is elmennék ám…) vagy a föld Magyarországtól legtávolabbi pontján, pontosan másik felén a bolygónknak, Új Zélandon. De jártam a verseskötetemmel a Broadway-en Manhattan-ban, de Kanadában, vagy Londonban, sőt a Kelet Nyugat határát jelző vonalnál is…

Szóval visznek magukkal, szeretnek és alkotnak a kötetemmel.

Mindenki egy picit több lehet, és ez jó!

Sz. L.: A versírás formált-e rajtad, változtatott-e a személyiségeden, vagy a személyiséged formálja egy-egy vers, amikor kijön belőled? Volt-e a versírás valaha is terápia a számodra?

K. Zs. : Igen volt.

Olyan terápia volt, mint egy “gyereüljleésmonddelmiaproblémamajdmegoldjukegyütt” a pszichológusnál… Csak itt leírom, és kiírom magamból… (remélem!) (remélem!) …remélem…

Volt olyan vers is, amivel nagyon megbántottam volna valakit, a kiadó nagyon szerette volna, hogy benne legyen a verseskötetben, de végül kompromisszumot kötöttem, és nem került be. Visszaolvastam, kiírtam magamból, nem szerettem volna, hogy megbántsam azt a valakit, akinek írtam. Pedig tényleg jó vers lett… Talán majd egyszer bevállalom, addig elengedem…

Sz. L.: Gondoltál-e arra valaha, hogyha nem éltél volna meg bizonyos élethelyzetet, írtál volna vajon verset? Hiszen írni csak gyomorból lehet, én úgy gondolom, örömében ritkán ír verset az ember.

K. Zs.: Már 10 éves koromban írtam verseket.

Buta kecskerímeket Petőfi és az akkor tanult költők írók hatására… A hintában löktem magam előre és hátra, és szavaltam a Nemzeti dalt. Nem akartam ebédelni menni, olyan jó volt…

…és igenis ír az ember verset ha boldog, bár tény, hogy kevesebbet, hiszen az adott élethelyzetben jól érzi magát, de a szerelemed jelenlétének hiánya - holott tudod, hogy

pár perc, nap óra múlva ismét látjátok egymást - ihletet teremthet, megérinthet.

Sz. L.: Milyen jegyben születtél?

K. Zs.: Szűz jegyében születtem, szeptember elsején.

Nagyon sokszor úgy mentem iskolába, hogy mindenki utálta, a napot, én pedig vártam az esti meglepetést, az ajándékokat…

Sokszor utánanéztem az aszcendenseimnek is, de mindig arra jutottam, hogy mivel középen állok pont a felezőpontnál, magam irányíthatom, hogy merre dőljek a borotva nagyon vékony penge éléről. Szerinted merre dőlök? Megtalálom az igazit, vagy jön a Part III vagy a Part XIX?...

Sz. L.: Miért a Partra lépek lett a köteted címe? Mikor ezt a versed olvastam, úgy éreztem, hogy olyan lélektengerész írta, aki tudja, hogy a szárazföld még távol van, és tudja, hogy számtalan viharral kell még számolnia, hogy kétséges a partra lépése, - ám a hit soha nem hagyja el, a hit abban, hogy egyszer megvetheti a lábát, a biztos talajon.

K. Zs.: Azonnal biztos talaj lehetne egy nagyon kemény kompromisszumkötéssel elkövetett megállapodás… Mindig harcoltak a szívemért. Akiket vagy én nem ismertem fel, és

taszítottam el magamtól, vagy pedig amikor megértettem, hogy micsoda értéket képviselnek, már ők löktek el - jogosan maguktól.

Ha most azonnal elfogadnám azt, aki szeretne szeretni, lehet, hogy lehorgonyozhatnék… De boldog lennék vajon egy ilyen kompromisszum kötésében… Ő boldog lenne, hogy egy árnyékot kap? Vágyai árnyékát? Ez biztos talaj lenne?

És a biztos talaj vajon feltételezné azt, hogy megérkeztél a kikötőbe, és a boldogság megöli a kreatívizmust? Biztosan írnék!!!

A konkrét válasz a vers mondanivalójában is benne van, én is szeretnék eljutni a célhoz, a teljességet megélni. Ezért is lett a záró verse a kötetnek, összefoglalja a három fejezetet az úton-t, az együtt-et, és a tőled-et, bepillantást enged a jövőbe, hiszen egyszer Partra Lépek… tudom!

Sz. L. : Remélem, hogy előbb utóbb megveted a lábad, megtalálod azt a partot, ahol nem vágyakozásból, beteljesületlenségből fakadnak majd a verseid, hanem boldogságból. Szívből kívánom neked, és köszönöm az interjút. Az olvasóknak pedig ajánlanék egy vers-video-klip-et, a költő ajánlásával: