Az új családi minta
Világunk változóban van, így erősen hat a legfontosabb egységre, a családra is. A régi családminta sokáig működött, ma már az ott bevált módszerek nem használhatóak. Mit tegyünk, - mit tehetünk másként?
...........................
Új családmodell, új szeretet
Azelőtt a családot az egymásra szorultság, összefogás, az apai, anyai tekintély és tisztelet, az alkalmazkodó viselkedésminta jellemezte. Nyilván a régi családminta sem volt természetes.
A mai, átalakulóban lévő családnak is rengeteg problémával kell szembenéznie és megküzdenie.
Nincs megfelelő apakép. Az apa viselkedése, megbízhatósága, szavahihetősége, tekintélye sajnos sok esetben nem megfelelő, ezért a gyermekek nem tisztelik az apjukat, úgy gondolják, hogy ez nem jár automatikusan.
Az anya, többoldalú leterheltsége, kimerülése, időhiánya, önmegvalósítási vágya miatt nem tud olyan meleg, szeretettel teli környezetet és békességet teremteni, mint amilyet egy jó anya szeretne. Apáink idejében a családot az egymásra szorultság, összefogás, az apai, anyai tekintély és tisztelet, az alkalmazkodó viselkedésminta jellemezte. Természetesen a régi családminta sem volt természetes. A mai, átalakulóban lévő családnak is rengeteg problémával kell szembenéznie és megküzdenie.
Ha "jó anya" típus, bűntudata van, ha önzőbb típus, megsértődik a környezetére és hárít. Minden családtag tudja, hogy mire lenne szüksége érzelmileg, fizikailag, anyagilag, milyen minimum feltételt bír elviselni az otthonát, családját illetően.
A gyermek már születésétől fogva, érvényesíteni akarja az elképzeléseit, akár helyes, akár nem. A leggyakoribb "visszaélési forma" a kicsi gyerek részéről, hogy nem alszik, nem akar napi rendet, csak vele lehet foglalkozni, nem ismeri el, hogy a gyerek helye az apa, anya után jön, testvérével pedig egyenrangú. Úgy gondolja, hogy neki minden jár. Később nincs jövőképe, már 14 évesen felnőtt jogokat akar, semmilyen kötelességvállalás mellett. Sokszor 25-30 évesen pedig még úgy él, mint egy kiskamasz, a szülők nyakán, a szeretet nevében.
Látom, a jó szándékú szülők tehetetlenségét és tanácstalanságát. A szétesett apa, vagy anya nélküli családokban pedig még nagyobb a probléma. A gyerek öntörvényűsége és a szülő alkalmatlansága lehetetlenné teszi az elégedett, esélyes felnőtté válást. Valójában mindenkinek igaza van a saját szempontjából.
Az alábbi védekezéseket szoktam a leggyakrabban hallani:
Az apáktól
Nem bírok, vagy nem tudok eleget dolgozni.
10 éve a gyerekkel alszik a feleségem.
Hiába szólok szépen 5-6-szor, nem hallgatnak rám.
A nagyszülőktől nem kapunk elég segítséget.
Mit tehetnék? Én is csak egy ember vagyok.
Az iskola és a világ rosszul nevelik őket.
Az anyáktól
Minden rám marad.
A férjem engem hibáztat.
Sokszor kiabálok, vagy csendben sajnálom magam.
Este 6 óra, mire hazaérünk, 1-2 óra marad az együttlétre, akkor neveljek?!
Azt mondja a gyerekem, hogy nem akar úgy élni, mint mi.
A gyerekektől
Mindig egyedül vagyok.
Sosem figyelnek rám igazán.
Nem értenek meg.
Apa, anya feszült, minden a pénzről szól.
Már mindenkinek van okos telefonja, laptopja, kutyája, iPad-je, csak nekem nincs.
Nem hozhatom fel a barátaimat, mert nincs külön szobám és/vagy rendetlenség van.
Az iskolában lenéznek a cuccaim miatt.
Nem vagy az apám.
Úgyis megcsinálom, amit akarok, hiába tiltják.
Valóban, - ha ez így folyatódik tovább, hová fogunk "fejlődni"?
Mi a teendő?
Az első, és legfontosabb lépés, hogy mielőtt komoly kapcsolatot alakítunk ki, ismerjük meg önmagunkat, testi, lelki adottságainkat, alkalmasságunkat, képességeinket, szexuális igényünket. Addig, míg nem ismerjük meg magunkat, hiába kezdünk új és új kapcsolatokba, a problémát újrateremtjük, és egyre több fájdalmat okozhatunk magunknak és másoknak. Eljuthatunk odáig, hogy mindenki számára a legjobb megoldás a válás.
Ma már számtalan lehetőség van az ön- és személyiségismeretre, nem kell feltétlenül a saját hibánkból tanulni. Amikor felelősséget vállalunk egy kapcsolatért, ismerjük meg a másik fél igényeit, képességeit, személyiségét, hitrendszerét, lelki világát.
Miután összekapcsoltuk az összeillő két felet egy egésszé a házasságban, tervezzük meg a hogyanokat, állítsunk fel egy működő napi, heti, havi, éves tervet/rendet. Miután gyermekünk születik, a rendet újra kell vizsgálni olyanná kell alakítani, ami mindenkinek megfelelő. Igyekezzünk kiismerni gyermekünk szeretet-nyelvét, és határozottan érzékeltessük a helyét a családban. Fogalmazzuk meg a kötelességeit, és a jogait. Nincs több joga sem egy kisgyereknek, sem egy öreg családtagnak, nem élhet vissza a korával, legfeljebb más igényeik lehetnek.
Mivel mindenki a személyiségfejlődés útját járja, figyelembe kell venni a belső változásokat, és ehhez kell alakítani az új helyzetet. Ehhez rendszeresen kettesben kell külön időt töltenünk a párunkkal is, a gyerekünkkel is, a többi családtaggal is. Így deríthetjük ki, hol tart éppen az élet folyamatában, gondolkodásában. Ha ezt rendszeresen megtesszük, és lélekben is ott leszünk, nem csak testben, élő lesz a párbeszéd, és őszinte.
Lehet, hogy ez emberfeletti feladatnak tűnik? Hát akkor hívjuk segítségül a bennünk élő emberfelettit!
Higgyünk magunkban, és a változtatásra való képességünkben, és szeretetünk erejében.
Bízzunk a másik fejlődésében és szeretetében.
Higgyük el, hogy áramlik hozzánk, és fogadjuk el az isteni szeretettel és tudással teli lelkierőt, az új emberré válás folyamatához.
Nagyon nagy jutalma lesz hitünknek, mert nincs annál felemelőbb érzés, amikor a párod, gyermeked, szüleid ragyogó szemén keresztül érzékeled a lelkek összekapcsolódását a szeretettel.
Hiszen az Élet értelme és mozgatója maga a Szeretet.
Telekné Babik Klára
természetgyógyász, kineziológus
Természetgyógyászat, kolonhidro-terápia, biorezonancia, kineziológia, allergia elleni kezelés
