Nem bírok a gyerekkel!
Kamaszkor... Különböző szerzők, pszichológiai iskolák a serdülőkor leírásában eltérő történésekre teszik a hangsúlyt.
Egy azonban biztosnak tűnik, mégpedig az, hogy ebben a korszakban van néhány alapvető feladat, amelyekre a fejlődő embernek megoldást kell találnia, szerepkör, amelynek betöltésére fel kell készülnie.
Mi történik a gyermekkel?
Átalakul korábbi, szinte kizárólagos kapcsolata az őt felnevelő családdal. Ennek megfelelően kitágul közvetlen társas világa, a családon kívül is keres magának társakat, akikkel érdeklődésének megfelelően felfedezi a világot, a természet és a környezet kínálta lehetőségeket; társaságot, amely érzelmileg kielégítő mélyebb emberi kapcsolatokba vezeti be.
Szexuális fejlődésében eléri azt a fokot, amikor a kielégülés forrása a partnerrel történő intim együttlét.
Felnő a felnőtt felelősségvállaláshoz, beleértve a pályaválasztást, a létfenntartó tevékenységet, az önálló életvitelt, a maga és mások sorsáért való felelősség átérzését.
A serdülő többnyire mélyen átérzi, hogy fejlődésének egy nehéz szakaszába érkezett, megéli azt a feszültséget, amit egyfelől a biológiai érés, másfelől a társadalmi, környezeti elvárásoknak való megfelelés, s ezek időnkénti szembekerülése hív elő.
Ez a szakasz sok felfedezést hoz a feszültségekkel együtt, és nem mindenki éli át nehézségként. De tagadhatatlanul gyakoriak ebben az időszakban a rossz érzések, az érzelmi ingadozások, az ütközések a felnőtt társadalommal. Egyeseknél előfordulnak szabálysértő kilengések, olykor súlyosabb lelki zavarok is. Az a ritkább eset, ha a serdülőkor könnyű lefolyású. Az érettséget a serdülőkori kihívások eredményes megvalósítása jelenti: döntések a pálya, a társaság, a fontos értékek, a partner kérdését illetően. Mindez kiegyensúlyozottabb lelki állapotot hoz magával, fontos tapasztalatokat sok más között érzelmeink kezelésében, konfliktusaink rendezésében.
Csak a modern társadalmakban tekintik különleges szakasznak a gyermekkorból a felnőttkorba történő átmenetet, elsősorban azóta, hogy hosszabb lett a tanulással töltött, a felnőttségre, az önálló életre való felkészülés időtartama. A serdülőkorhoz kapcsolódó problémák is kultúrafüggőek.
A különböző társadalmak szokásrendszerének, hagyományainak összehasonlításával foglalkozó kultúrantropológiai kutatások tárták fel, hogy a hagyományos társadalmakban kevesebb feszültség tapad az átmeneti kor megéléséhez, mint a modern nyugati típusú társadalmakban.
A hagyományos társadalmakban rituális eljárások – beavatási szertartások - jelentik az átlépést a felnőttkorba, és előírják, hogy az egyes életszakaszokban melyek a kívánatos viselkedésformák. A modern társadalmakban a rítusok - ha léteznek egyáltalán - nem jelentik azt, hogy a közösség ettől kezdve formálisan úgy tekint a fiatalra, mint aki a felnőtt társadalom tagjává lépett elő.
A mai fiatalok alig részesülnek felnőtté avató közösségi rítusokban, s csak ritkán kapnak egyértelmű előírásokat az „érettebb” viselkedés, életmód megéléséhez. A ballagó diák vagy a vallási hagyományait követő – konfirmáló, bérmáló, bar micvót tartó – fiatal egy emlékezetes, egyszeri ünnepélyes aktusban vesz részt, ami után az élete szinte változatlanul zajlik tovább, holott ezek a szertartások egykor az éretté válást jelképezték.
Valójában minden fiatalnak magának kell megkeresnie az utat az éretté váláshoz, ami a mai társadalom elvben szinte korlátlan lehetőségei és csábító, de olykor veszélyes alternatívái között nem könnyű.
sulinet.hu
"A kamasz gyermekeknek megváltozik a világról és önmagukról alkotott képük, és ez olykor kritikus belső harcokat - vagy akár kifelé mutatott összeférhetetlenséget, gyakran impulzív kitöréseket jelent. A szülpőknek, tanároknak ilyenkor nehéz a megváltozott helyzetet és viszonyokat biztonsággal kezelniük.
Előfordulhat, hogy a szülők - gyermekeik kamaszkori "szenvedélyeségüket" látva új szemmel tekintenek saját magukra is: mit értem el az életben? megvalósítottam-e saját kamasz álmaimat? mennyit alkudtam meg, és ez mekkora fájdalmat jelent?
Így a kamasz értékválsága a család újrarendeződését, az értékek újragondolását is jelentheti. A pszichológus ebben a "viharban" családterápiával vagy egyéni terápiával tud segíteni a feszültségen, és az eltemetett, majd újra előásott problémák feltárásán túl a megoldás megtalálásában is.
Ha Ön úgy érzi, hogy gyermekének pszichológusra van szüksége, hozza el rendelésünkre. Amennyiben a maga az érintett fiatal gondolja úgy, hogy pszichológus segítségét kéri, őt is szeretettel várjuk nálunk. Az utóbbi esetben viszont szükséges, hogy valamely hozzátartozója (törvényes képviselője) engedélyezze a kezelést."
Sveiczer Szilvia pszichológus
