Ha belép a harmadik fél...
Megcsalás ... mi számít félrelépésnek? Rámosolygott. Túl sokat beszélget vele. Megcsókolta. Lefeküdt vele.
De csak egyszer. Többször. Hogy kinek honnan kezdődik a megcsalás, ki mit ért hűtlenség alatt, nagy szóródást mutat a párok körében.
Van, aki már azért is neheztel, ha a párja nyíltan kedves egy ellenkező neművel, de olyanról is hallhatunk, akinek az alkalmai szex is belefér. Barátok között elhangozhat az alábbi: ”na ne már, ezen már kiakadsz?”, de ez is: ”te jó ég, ezt hogy tűrheted el neki?!”. Egyéni érzékenységünk függ meggyőződéseinktől, eddigi tapasztalatainktól, illetve magától az adott kapcsolattól is.
Ami nagyon fontos: érdemes még a párkapcsolat elején közösen lefektetni a szabályokat, megbeszélni, ki, hol húzza meg azt a bizonyos határt; ezzel elkerülhetőek a későbbi félreértések, amelyek a “szabályok” tisztázatlanságából adódhatnak.
Ilyen szabályok, közös megegyezések szólhatnak például arról, hogy “szabad”-e külön elmenni szórakozni; ha együtt mennek, elfogadható-e, ha a pár egyik tagja más ellenkező neművel beszélget hosszabban kettesben, vagy vele táncol, de irányt mutathatnak arra vonatkozóan is, hogyan viszonyulnak a felek az exekhez, legjobb barátokhoz, barátnőkhöz. Mindemellett megfontolandó, mennyire korlátozza, vagy “engedi szabadjára” a pár egymást, hiszen sem a “nem tölthetsz időt mással, csak velem”, sem pedig a “menj, ahova akarsz, engem nem érdekel” attitűd nem vezet elégedettséghez hosszútávon, illetve szerepet játszhat a hűtlenség megjelenésében.
A megcsalás lélektani (pszichológiai) értelemben több, mint pusztán egy harmadik megjelenése a kapcsolatban. Nem csupán a szexuális félrelépés, illetve ennek fokozatai, vagy a szerelem megjelenése egy harmadik fél iránt tekinthető hűtlenségnek. Fentebb már volt szó róla, hogy a viselkedések széles skálája tekinthető megcsalásnak egyéni érzékenységtől függően, onnantól kezdve, hogy a pár egyik tagja “túl sok” időt tölt egy ellenkező neművel, a csókon át a szexuális aktusig. Bármilyen „típusú” félrelépésről legyen is szó, mindenképpen rombolja a párkapcsolatot.
Az ismétlődő, vagy hosszabb ideig tartó hűtlenség esetén a „csaló fél” már nem fektet energiát a jelenlegi párkapcsolatába, míg egy másikba igen, illetve elvon energiát az előbbitől az utóbbi javára. Másképp szólva, a meglévő kapcsolata mellett elkezd építeni egy új kapcsolatot, testi-lelki erőforrásait, azaz idejét, fizikai energiáját, kedvességét, figyelmét, szeretetét a külső kapcsolatba helyezi. Ez azonban egy ördögi körhöz vezet, hiszen minél többet fordít az újba, annál inkább elhanyagolja a meglévő kapcsolat ápolását, amelyben egyre elégedetlenebbé válik, ez pedig mintegy megerősíti, szinte legitimizálja a félrelépést: „persze, hogy van valakim, hiszen ő nem is figyel rám!”… ez már átvezet minket egy következő témához, a megcsalás lehetséges hátteréhez. Miért csalt meg? Miért csaltam meg?
Ha az ember félrelép – annak oka van, mindenképpen jelzésnek, vészjelzésnek tekinthető a párkapcsolat szempontjából, azonban semmiképp sem kell, hogy a kapcsolat végét jelentse.
A megcsalás hátterében számos különböző ok húzódhat meg: kellőképp fel nem dolgozott, ki nem beszélt, meg nem oldott problémák, konfliktusok a kapcsolatban, kíváncsiság, valamilyen korábbi sérelem “törlesztése”, bizonytalanság a kapcsolatban, elégedetlenség a szexualitással, stb.
Másról szól természetesen a félrelépés a két hete tartó friss kapcsolat, és egy évtizedes együttélés esetében. Mindenképpen azt jelzi, hogy valami nincs rendben, valami hiányzik, valamin változtatni kell. A félrelépés egy krízis, amely a változás szükségességét jelzi, ami azt is jelenti, hogy utána már semmi sem lesz ugyanolyan, mint a krízis előtt. Azonban ha a pár elkötelezett a kapcsolat mellett, hajlandó dolgozni, tenni érte, a krízis lehetőséget nyújthat az újrakezdésre, s a közös feldolgozáson keresztül más minőségbe kerülhet a kapcsolat.
Megcsaltam, most mit csináljak?
Ha hűtlen volt párjához, érdemes végiggondolnia, mi volt vonzó a másikban, mi tetszett benne. Gyakran kiderül ugyanis, hogy maga a személy “semmi különös”, csupán a helyzet volt nem hétköznapi, izgalmas, s ennek fénye vetült rá az illetőre. Elemezze ki az élményt, s ha lehet, valósítsa ezt meg saját kapcsolatában is. Ha meg tudja nevezni, milyen tulajdonságok vonzották konkrétan, vizsgálja meg, hogy áll ezekkel a párja. Lehet, hogy ezek benne is megvannak, csak a rohanó mindennapokban kevésbé veszi észre. Elmondjam, vagy ne mondjam el?
Van, aki szerint minden körülmények között őszintének kell lenni, és azonnal bevallani, ami történt, bármi legyen is ezután. Lehet, hogy a megcsalt fél azonnal szakít, de lehet, hogy megbocsát. A döntés az övé, s ezzel minden felelősség is. Ha szakít, ő vetett véget egy olyan kapcsolatnak, amiben egyébként szívesen volt – hisz nem ő lépett félre. Ha marad, akkor ő lesz a “megcsalt”, akit lehet sajnálni, de hibáztatni is. Nem egy kellemes szerep, amibe belekényszerítik a vallomással.
Persze, a hűtlennek sem könnyű: ha egyébként maradni szeretne a kapcsolatban, várnia kell az ”ítéletre”, azonban annyival könnyebb helyzetben van, hogy a színt vallással lekerül a válláról a döntés felelőssége, megszabadul a titok viselésével járó feszültségtől. Ez a feszültség ott van az évekig tartó külső kapcsolat esetében csak úgy, mint egy egyéjszakás történetnél, vagy az egyszer előforduló csóknál. Úgy gondolom, érdemes megfontolni, hogy egy, a kapcsolatot nem veszélyeztető egyszeri alkalom esetében megéri-e elmondani a történteket.
Tényleg az őszinteségről szól egy ilyen vallomás, vagy a hűtlenség okozta feszültség csökkentéséről? Érdemes-e vajon minden helyzetben bevallani a megcsalást, ezzel fájdalmat okozva a másiknak, csak hogy a hűtlen megszabadulhasson a titok őrzésének terhétől, kínjától? Megcsalt – most mi legyen?
Legyen vége, vagy próbáljak megbocsátani? – hangzik el gyakran. Úgy gondolom, pusztán azért, mert egyébként az a személy elve, hogy megcsalás esetén mindenképpen szakít, nem érdemes azonnal pontot tenni a kapcsolat végére, ha úgy érzi, szívesen maradna a kapcsolatban. Természetesen elengedhetetlen a történtek megbeszélése, alapos feldolgozása, annak végiggondolása, milyen események vezették el a párt idáig. Ehhez érdemes lehet szakember (párkapcsolati tanácsadó, párterapeuta) segítségét igénybe venni.
Sokszor hallani, hogy a megcsalt fél ”megbocsátott, de nem felejtett”, s akár még évekkel a félrelépés után is felemlegeti az esetet párjának, aki egy idő után eszköztelennek érezheti magát. Azt gondolom, annak, ha valaki képtelen megbocsátani, gyakran az az egyszerű oka, hogy a hűtlen fél nem kért igazán, őszintén bocsánatot. Márpedig míg a megcsalt személy nem látja azt, hogy párja tényleg és valóban megbánta és igazán saj
nálja a történteket, nem lehet megbocsátani.
Azonban ha sikerül, egy darabig akkor is természetes módon jelen lehet a kapcsolatban a bizalmatlanság, féltékenység, időbe kerül, míg újra biztonságban érzi magát a megcsalt fél.
Ezt elősegítendő, véleményem szerint elengedhetetlen, hogy a megcsalt félnek legyen joga kérdezni – ha túl sok a megválaszolatlan kérdés, az felesleges fantáziáláshoz vezet, amely rontja a kommunikációt a pár tagjai között.
Természetesen annak, aki félrelépett ez rendkívül terhes lehet, hiszen szeretné minél előbb maga mögött hagyni a történteket, szeretné, ha nem lenne annyi szó a múltról. Éppen ezért a pár mindkét tagjának empátiájára, türelmére szükség van ahhoz, hogy a kapcsolat ismét elégedettséget nyújtson. Ami elengedhetetlen a kapcsolat megmentéséhez
A megcsalt félnek el kell fogadnia azt a tényt, hogy a történtekhez ő is hozzájárult. Nagyon fontos, hogy mindkét fél lássa a saját részét, hogy ő mit tett/nem tett, amely a kapcsolat megromlásához vezetett. Ha még jelen van a harmadik, a vele való kapcsolatot mindenképpen le kell zárni, hiszen nem lehet a párkapcsolatot építeni, dolgozni a megjavításán, ha az egyik fél energiájának egy része továbbra is ”kifelé megy”. Ha valaki nem képes szakítani a külső kapcsolattal, akkor nem döntött még a meglévő kapcsolata mellett. Ha úgy dönt a pár, újjáépítik a kapcsolatot, át kell gondolni, milyen hibák vezettek a megcsaláshoz, mi hiányzott korábban a kapcsolatból, mire van szükség a kapcsolat megerősítéséhez. Ha semmi se működik...
Természetesen az is előfordulhat, hogy bár a pár megpróbálta feldolgozni a félrelépést, minden erőfeszítésük ellenére még mindig harag, sértettség, bizalmatlanság van jelen a kapcsolatukban. Ha már hosszú idő eltelt, de a megcsalt fél még mindig gyanakvó, féltékeny, vagy megismétlődött a hűtlenség, illetve a kapcsolat még mindig nem nyújt elégedettséget a pár számára, érdemes lehet megfontolni, hogy inkább külön utakon folytatják az életüket.
Tunkl Katalin
pszichológus, autogén tréner, családi-és párkapcsolati tanácsadó
